Kivezetheti-e egy jezsuita a válságból a katolikus egyházat?
A március 13-án a római katolikus egyház fejévé választott Jorge Mario Bergoglio az alázat gesztusaival kezdte meg pápaságát.
A március 13-án a római katolikus egyház fejévé választott Jorge Mario Bergoglio az alázat gesztusaival kezdte meg pápaságát. Az argentin bíborosból lett egyházfő minden tekintetben konzervatív, ugyanakkor emberibbnek és józanabbnak mutatkozik elődeinél – írta Ferenc pápáról a Der Spiegel.
Bergoglio, Buenos Aires érseke hat éven át állt az argentin püspöki kar élén. Ebben a minőségében mindvégig az egyház konzervatív nézeteit képviselte – akár a bioetika, akár az azonos neműek házassága került szóba. Az olaszországi Riminiben szónokként vett részt azokon a tanácskozásokon, amelyeket évente rendezett a Comunione e Liberazione (Közösség és Felszabadulás) nevű konzervatív katolikus mozgalom.
A jezsuitából lett Ferenc pápa ambivalens egyéniség: morálteológusként szélsőségesen konzervatív, szociálpolitikai kérdésekben viszont inkább baloldali. Tüntető szerénysége, egyszerű lakáskörülményei, rendszeres utazásai a metrón, a státusszimbólumokról való lemondása – mindez már-már kultusszá vált. Úgy hírlik, szereti Hölderlint, Dosztojevszkijt és Beethovent.
Már megválasztása is tükrözi azt a feszült erőteret, amelyben ezután kormányoznia kell. A kúria bíborosai a nagyhatalmú, ám nem kedvelt Tarcisio Bertone szentszéki államtitkár környezetében eleinte a brazil Odilo Scherert favorizálták; mellette tört lándzsát Angelo Sodano és Giovanni Re. Mindketten ádáz ellenfelei Angelo Scola milánói bíborosnak, akiről sokan feltételezték, hogy megválasztása esetén végre rendet csinál a Vatikánban. A két esélyes azonban kezdettől fogva semlegesítette egymást a konklávéban. Bergoglióra pedig szavazásról szavazásra többen voksoltak.
A kérdés a szerdai ebéd közben dőlt el. A harmadik szavazás után világossá vált, hogy sem Scola, sem Scherer nem fog nyerni, és a kompromisszumos jelöltként szóba hozott bostoni érsek, Patrick O'Malley sem tudja legyőzni az afrikai bíborosok ellenállását. Ettől kezdve Bergoglio már nyeregben volt. A döntő, ötödik szavazási fordulóban jóval több voksot kapott, mint a megválasztáshoz szükséges 77.
Az argentin bíboros diadala új lapot nyithat a Vatikán történetében. Megválasztását megfigyelők ugyanolyan forradalmi eseményként értékelik, mint elődje, XVI. Benedek lemondását. Marco Politi, a Szentszék jó ismerője szerint Bergoglio megválasztása annak a bizonyítéka, hogy a római egyház sokkal rugalmasabban képes reagálni, mint Olaszország politikai rendszere.
Vajon miként akarja fölvenni Ferenc pápa a harcot az „egyház szennye” ellen – ahogyan elődje fogalmazott, akinek ez a harc nem sikerült? – tette föl a kérdést a német hírmagazin. Hogyan viszonyuljon a Vatileakshez, a kúrián belüli kiszivárogtatókhoz, a Vatikán bankján keresztül folyó pénzmosáshoz? A konklávé kezdete előtt a bíborosok szót ejtettek a Szentszék „házi bankjáról” is, amelyet olasz politikusok éveken át vagyoni helyzetük leplezésére használtak fel. Olaszországon kívüli bíborosok csoportja – élükön Christoph Schönborn bécsi érsekkel – legszívesebben felszámolná az IOR nevű pénzintézetet.
Ferenc pápa első miséjét a Sixtus-kápolnában mutatta be egy olyan oltárnál, amelyet elődje – a tradicionalistáknak tett gesztusként – eltávolíttatott a kápolnából. Ám amit szentbeszédében mondott, az alig különbözött XVI. Benedeknek a
„relativizmus diktatúrája” elleni harcától. Ferenc pápa számára is csak vagy-vagy létezik: „Aki nem az Úrhoz imádkozik, az az ördöghöz imádkozik.” Ez egy modern reakciós hitvallása – írta a Der Spiegel.
Az új egyházfőnek választ kell találnia arra, miként viselkedjék az egyház a mai világban, amelyben számos konfliktus hordoz vallási töltetet. A Vatikánnak a szexualitáshoz való hozzáállását számos katolikus országban, így Latin-Amerikában is, már régóta nem fogadják el. Hogyan reagáljon az egyház a világméretű pénzügyi válságra?
A demokráciákban élő katolikusok nagyobb beleszólást követelnek; a paphiány miatt a világi személyeknek – férfiaknak és nőknek egyaránt – több feladatot kell vállalniuk az egyházban. Ez fokozottan érvényes Latin-Amerikában, ahol a
„garázstemplomokban” prédikáló önjelölt neoprotestáns-evangéliumi hitszónokok komoly konkurenciát jelentenek a katolikus egyháznak. Buenos Aires érsekeként Bergoglio már megmutatta, hogy képes az ilyen esetekben rugalmasan reagálni.
A fenti kérdésekre egy nem európai pápa alkalmasint könnyebben talál majd választ. Úgy kell majd cselekednie, mint egy globális, 1,2 milliárd ügyféllel rendelkező konszern elnökének. El kell szakadnia a vonalasság már-már mániákus kényszerétől, s közelednie kell a komplex egyházhoz, amely saját soraiban valósítja meg a sokszínűséget, ám azt munkatársai állandó gúzsba kötése nélkül is képes elviselni – írta a Der Spiegel.
