Várható volt ez a verbális pofozkodás. A kényszerházasságok velejárója a civakodás, csak gusztustalan köztéren teregetni a szennyest. Pedig ez történik nap mint nap.
Várható volt ez a verbális pofozkodás. A kényszerházasságok velejárója a civakodás, csak gusztustalan köztéren teregetni a szennyest. Pedig ez történik nap mint nap. Csatlós hírtelevíziókban üzengetnek egymásnak ökölrázogatva a minapi kebelbarátok, akik országmegváltó szerepben tetszelegtek a két éve létrehozott koalíció összetákolásánál. Pedig nem akartak egyebet, mint maguk alá gyűrni az örök ellenségképnek feltüntetett băsescui gépezetet és megkaparintani minden hatalmat a megfigyelő-lehallgató-sakkban tartó államapparátussal egyetemben. Na meg kijátszani a demokratikus kontrollt. Csak az a gond, hogy az országvezetés nem kakaskodó kamaszoknak való. Több tudást és alázatot igényel, mint amennyi a koalíciós társelnökökbe szorult. A liberális vezér nehezen fogja fel, hogy tárgyalási pozíciója egyre gyengül. Mandátuma alkonyán már nem tét Băsescu megbuktatása. Ráadásul a szociáldemokraták már nem szívesen támogatnák Antonescut az államelnök-jelölésben, miután esélyt látnak arra, hogy maguknak szerezzék meg ezt a hatalmat. A liberális vezér pillanatnyi lejtmenetét jelzik a saját pártján belüli ellenvélemények. Bárhogy cselekszik, vesztésre áll. Ha benn marad a koalícióban a miniszteri tárcák megtartása érdekében, azt jelenti, hogy behódol a kormányfőnek, aki a legújabb húzásával – a lemondott liberális miniszterek helyének átmeneti bekebelezésével – azt akarja demonstrálni, hogy az akadékoskodó partnerek nélkül sem áll meg a világ. Sőt, a sebtében összegründolt liberálismentes baloldali szövetség tagjai készen állnak beköltözni a megüresedő hivatalokba. Pedig sokan szívesen látnák a katonás tartású, határozott szebeni polgármestert a belügyi-közigazgatási tárca élén, mert az országra ráfér egy kis ráncba szedés. Az önkormányzati tapasztalatokkal rendelkező Klaus Johannisnak talán sikerülne valamennyi németes fegyelmet csepegtetnie a fanarióta gépezetbe. A mostani állás szerint ebbe a parlament is beleszólhat, akár már a jövő hét elején. Számunkra érdekes lesz, hogy az RMDSZ-es honatyák kivel szövetkeznek majd. A szociáldemokraták némelykor szavatartó partnerek voltak, és támogatták a magyar közösség érdekeit szolgáló – igaz, sok esetben kiherélt – törvények megszületését. A liberálisokkal is megértünk egy jó közös kormányzási időszakot, még Tăriceanu vezetésével – amikor kis településeken jelentős beruházások voltak –, de ez inkább kivételnek számít a negyedszázados új demokráciában. A parlamenti ellenzék pedig az osztódásos szaporodás időszakát éli. Ezért nem ajánlott a ketrecharcosok közé keveredni, mert a pofonokat mi kapjuk. Mint a minap az alkotmánybíróságtól, amely szertefoszlatta közösségi reményeinket. Lehet, azért is, mert alkudozás közben nem látták át honatyáink a csapdákat az alaptörvény összefüggésrendszerében.
