Évente szerveznek versenytárgyalást a vidéki személyszállítási útvonalak elosztására, a megyei önkormányzat lebonyolítja a licitet, megköti a szerződéseket. Bizonyára a lehető legjobbakat választja ki a szállítócégek által benyújtott ajánlatok közül. Eddig minden rendben is van, de még sincs. Nem kell túl messzire menni: a megyeszékhelytől tíz kilométerre is esetenként igencsak nehéz eljutni. Amit ma metropolisz övezetnek tekintenek, csak papíron az, hiszen az övezethez tartozó településeket sem közlekedés, sem egyéb szolgáltatások szempontjából nem sikerült összekapcsolni. A vidéki buszjáratoknál maradva, jó lenne, ha a személyszállítási szolgáltatást odaítélő önkormányzat valamilyen módon monitorozná is ezt a tevékenységet, vagy akár tanulmányt rendelne meg a vidéken élők mobilitásáról, és ehhez igazítaná stratégiáját. Elég-e a járatok száma, főleg csúcsidőben, ünnepnapokon? Megfelelőek-e a járművek az utasszállításra? Adnak-e jegyet az utasoknak a buszvezetők, vagy mindenki jól jár alapon működik a dolog? Milyen járműparkkal rendelkezik a szolgáltató, ha kiesik néhány jármű, pótolni tudja azokat? A nyereséges települések mellett milyen módon tudja elérni, hogy az elszigetelt kis településekre is eljusson az autóbusz vagy kisbusz? Elöregedő falvainkban az időseknek ugyanis egyre nehezebb hozzáférniük a megyeközpontokban koncentrálódó, például egészségügyi szolgáltatásokhoz. Elfogadhatatlan, hogy a Marosvásárhelytől pár kilométerre levő település lakói ne juthassanak be az iskolába, munkahelyükre, mert az utaztató cégnek elromlik pár busza. Vagy csúcsidőben alig lehet felférni a járműre. És a járatkiesést még csak internetes honlapjukon sem közlik az utazóközönséggel. Lehetne tovább sorolni a gondokat. Mert ha valakit valóban érdekelnének ezek a dolgok, akkor talán másként nézne ki legalább a metropolisz övezet tömegközlekedése.
Való igaz, hogy a vidéki személyszállítás problémái sokrétűek, de megoldásokat kell találni ezekre. Az elavult közlekedési infrastruktúra fejlesztésére, a jelenleg korlátozott járatok bővítésére, hatékony közlekedési megoldások kidolgozására. Olyan kihívások ezek, amelyekre nem könnyű választ adni, bár ezek a válaszok segíthetnék elő a vidéken élők mobilitását, gazdasági fejlődését és végeredményben az egész régió életminőségét. A megoldások között szerepelhetne például a különböző közösségek összefogása a személyszállítás megoldása érdekében (erre valamiféle kezdeményezés elindult, de elég nagy a csend körülötte), helyi érdekeltségű vonatjáratok bevezetésére. Jogos igény lenne a támogatás (a kormány, a megyei önkormányzatok részéről, pályázati úton) a vidéki közlekedési infrastruktúra fejlesztésére. Maros megyében azonban lassan évtizedekben mérjük az időt, amíg egy Koronka–Nagyernye kerülő út megépül. A mezőségi terelőút hangzatos terve is még csak terv. Vitathatatlan, hogy szükség (és igény) van az útinfrastrukturális beruházásokra, hiszen emberek ezrei ingáznak naponta a falvak és városok között, órákat veszítve a zsúfolt és lassú forgalomban.
A digitális technológiák alkalmazását már nem is említjük, úgymint okostelefonos applikációk használatát a menetrendek könnyű eléréséhez, online jegyvásárláshoz és a közlekedési információk gyors frissítéséhez, de itt még nem tartunk. Előbb legyen járműpark és menetrend…
