Koltó – felejthetetlen élmény
Az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete kirándulást szervezett ez év november 10-én Koltóra és Nagybányára, amelyen közel ötvenen vettünk részt.
Az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete kirándulást szervezett ez év november 10-én Koltóra és Nagybányára, amelyen közel ötvenen vettünk részt. Gál Éva rám bízta a kirándulás szervezését, megjegyezve, hogy most még van alkalmunk kirándulni, autóbuszt rendelni kedvenc kirándulóhelyeinkre, de jövőben kérdésessé válik még ez is, ha december 9-én, a választás napján a pecsét nem a tulipánra kerül. Ezt másoknak is kell tudni.
Kissé ködös-borús reggel indultunk el utunkra, 12 óra körül érkeztünk Koltóra. Itt a novembert meghazudtoló gyönyörű napsütésben volt részünk. A nap sugarai bearanyozták a tájat. A kastélyban az idegenvezető részletes tájékoztatást nyújtott arról, mi történt itt 166 évvel ezelőtt. Többek között ezeket hallottuk: a koltói kastély az 1700-as évek derekán épült. 1845-től a kastélyban megpezsdült az élet, gróf Teleki Sándor 1846-ban ismerkedik meg Petőfivel. Petőfi Koltóra megy és beleszeret a tájba, s Koltót választja mézeshetei helyszínéül. A kastély ablakán át szemlélt táj indítja el a költő képzeletét, s itt írja szebbnél szebb verseit. Ma is szívesen olvassuk, hallgatjuk a Szeptember végén című költeményt.
A koltói tájat pontosan olyan szépnek találtuk, mint ahogyan azt Petőfi verseiben megörökítette. A fontos látnivalók közül megemlítem a koltói kastélyt, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia szobrát, a somfát és a kőasztalt, a több mint 300 éves mocsári ciprust, a Teleki Sándor-emlékszobát. Az ősi falak, fák még ma is visszhangozzák a két szerelmes önfeledt kacagását.
Koltóról Nagybányára utaztunk, ami nincs messze innen. A táj szépsége annyira megragadott, hogy ajánlom a kirándulók figyelmébe, ne hagyják ki ezt a vidéket. Megérte részt venni a kiránduláson, sok emlékkel gazdagodtunk.
Varró Domokos
