A költő visszatért

December 9-én Marosszentgyörgy központjában, az iskola előtti parkban felavatták nemzeti költőnk köztéri szobrát. A nagyközségben a szobrok tekintetében ezzel helyreállt az egyensúly, hiszen a Szent György- és a Constantin Romanu Vivu-szobor társaságában ott lesz a Petőfié is, Bálint Károly marosvásárhelyi szobrászművész alkotása. 

Az ünnepségre Sófalvi Sándor Szabolcs polgármester és Birtalan István alpolgármester meghívására nagy számban gyűltek össze az ünneplők a községből, Marosvásárhelyről és Magyarországról. Jelen volt Percze László, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzulja, több politikai és egyházi személyiség, Lakatos Mihály, az Emberi Erőforrások Minisztériuma kultúráért felelős államtitkárságának osztályvezetője, dr. Szabó Tamás, Jászberény polgármestere, Kovács Dezső, Zalaszentgyörgy polgármestere, Eke László, Kávás polgármestere, Duka Gábor, a szlovákiai Dunakarva polgármestere, dr. Vass Levente képviselő és Novák Csaba Zoltán szenátor, dr. Makkai Gergely, Marosvásárhely alpolgármestere, továbbá a Szent György Lovagrend Marosszéki Priorátusának tagjai, a Marosszéki Vitézi Rend tagjai, lelkészek. 

A szobor körül Miholcsa József vezetésével a XV. Mátyás hagyományőrző huszárezred tagjai, valamint mezőpaniti és gyergyószentmiklósi huszárok sorakoztak fel. 

„Istenünk és hazánkért!” 

Sófalvi Sándor Szabolcs polgármester évekkel ezelőtt – a községfejlesztés, beruházások, pályázat-

lebonyolítások mellett – álmodta meg, hogy Petőfi-szobrot állítsanak a községben.

– Nagy öröm és dicsőség számunkra, amikor a szobor köré ennyi ember sereglik össze. Jelzése annak, hogy érdemes dolgozni, az utókor számára maradandó értékeket teremteni. Tíz évvel ezelőtt a választási kampányban mondtam, hogy Istennel lelkesen szolgálom a település lakóit, magyarokat, románokat, romákat egyaránt. Köszönettel tartozom a marosszentgyörgyieknek, hogy ez sikerült. Most itt állunk Petőfi szobra mellett, aki visszatért Marosszentgyörgyre, hiszen egykor áthaladt a településen. Büszkén állíthatjuk, felsorakoztunk azon települések közé, ahol szobrot állítottak neki. Köszönet a támogatóknak, anyaországiaknak, helyieknek, akik hozzájárultak a szoborállításhoz – fogalmazott Sófalvi Sándor Szabolcs, hozzátéve, hogy a támogatók között nemcsak magyarok, hanem román nemzetiségűek is vannak, a helyi tanácsban pedig ellenszavazat nélkül fogadták el a szoborállításról szóló határozatot. Ez azt jelenti, hogy a községben jó egyetértésben élnek a nemzetiségek, s e multikulturalitásért nem hiába érdemelték ki egymás után kétszer is a kulturális falu címet. 

– A szobor talapzatán „Istenünk és hazánkért!” felirat áll, idézet Petőfi Sándor Föl a szent háborúra című, 1849 júniusában írt verséből. Ennek szellemében mindent, amit teszünk, Isten dicsőségére kell tennünk, s ott kell helytállnunk, ahová születtünk. Köszönet és hála, hogy felavathattuk az első magyar vonatkozású köztéri szobrot – fogalmazott a polgármester. 

Egy nemzet vagyunk

Percze László, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzulja dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes gondolatait tolmácsolta. 

– Kőbe véssünk mindent, amit szeretnénk, hogy az idő vasfoga ne kezdje ki. Szobrot öntünk annak emlékére, akit nemcsak hogy nem akarunk elfelejteni, hanem akit falainkra kívánunk állítani, mint őrszemet, aki hangtalanul és mozdulatlanul is, mintegy szüntelenül kiáltja: Istennek hála vagyunk, és egy nemzet vagyunk! Petőfi magyar nemzetünk emblematikus alakja, saját lehetőségeit, képességeit felhasználva küzd a nemzet szabadságáért és megmaradásáért. Igazi őrszem, aki költeményein keresztül most sem hallgat. Ma is kiáltja felénk Magyar vagyok című versében: „Magyar vagyok. Büszkén tekintek át/ A multnak tengerén, ahol szemem/ Egekbe nyúló kősziklákat lát,/ Nagy tetteidet, bajnok nemzetem./ Európa színpadán mi is játszottunk,/ S mienk nem volt a legkisebb szerep”. Köszönjük, hogy a szoborállítással is megvallják a magyar nemzetbe vetett hitüket, s kifejezik a szülőföldjükön való élni akarásukat – hangzott a miniszterelnök-helyettes üzenete. 

Lakatos Mihály Balog Zoltánnak, az emberi erőforrások miniszterének üzenetét tolmácsolta. 

– Szobrot állítottak, mert szükségük van mindarra, amit a költő személye jelent. Szükségük van műveire, verseire, élete történetére, a szabadságért bejárt útjára, csatáinak emlékezetére. Mindarra, amit szüleink, nagyszüleink nemzedékének jelentett itthon és otthon és szerte a nagyvilágban. Szükségünk van az egyik, a költő által leginkább megtestesített érzésre: a reménységre is. Önök mernek Petőfi szemébe nézni, magasra emelik a zászlót, amely aláhanyatlott a segesvári csatatéren, és áldó imádság mellett mondják el szent nevét. A marosszentgyörgyiek, amikor szobrot állítanak a költőnek, őrzik azt a köteléket, amely egymáshoz kapcsol bennünket – fogalmazott Balog Zoltán miniszter.

A szobor leleplezése után többen felszólaltak, az egyesített kórus – Simon Kinga vezetésével – Petőfi megzenésített verseiből énekelt, Palkó Réka Baricz Lajos Petőfi most is él című költeményét szavalta el, a Kistáltosok gyermekegyüttes Petőfi Nemzeti dal című versét adta elő. A helyi lelkészek megáldották a szobrot, elhangzottak a himnuszok, majd koszorúzás következett. Ezalatt az alsósófalvi fúvószenekar játszott.