Konfirmáció a Szentlélek erejével

Nemcsak az ismeret, hanem a megélés is fontos

 A nyárádszeredai főtéri református gyülekezetben a konfirmáció hagyományos időpontja a pünkösdvasárnapi ünnepi istentisztelet. Az elmúlt hét végén hét ifjú térdelt le az úrasztala körül fogadalomtételre.

 A konfirmáció a protestáns egyházak szertartása, amely a serdülőkorú fiúkat és lányokat a gyülekezet teljes jogú, felnőtt tagjaivá avatja. A konfirmációt rendszerint hosszabb-rövidebb oktatás előzi meg, amikor a konfirmandusok áttekintik a református keresztyén hit alaptanításait. A fogadalomtételnél a konfirmandus elkötelezi magát, hogy Jézus Krisztus igaz követője, és a református egyház hűséges, úrvacsorával élő tagja lesz.

 Az idén a gyülekezetben három lány és négy fiú jelentkezett fogadalomtételre, a presbitérium az elmúlt héten megtartott kikérdezés után mindannyiukat alkalmasnak nyilvánította erre, így vasárnap a lelkész és gondnok vezetésével bevonulhattak a gyülekezet elé. Tőkés Attila lelkész azért mondott imát, hogy a Szentlélek alászálljon ezekre az ifjakra, majd az anyaszentegyház rendtartása szerint a konfirmandusok bizonyságát adták annak, hogy „Krisztus tudományában” megfelelő jártassággal bírnak. Miután vallást tettek hitükről, és fogadalmat Krisztushoz és az anyaszentegyházhoz való hűségükről, első alkalommal vették magukhoz az úrvacsorai jegyeket. Fábián Ferenc gondnok köszöntötte az ifjakat, akik a maguk során köszönetet mondtak a lelkésznek a felkészítő munkáért, illetve szüleinek és a gyülekezetnek az imáiért. Ezt követően megkapták a gyülekezet ajándékát, egy-egy Bibliát, a konfirmációi oklevelet, valamint a családjuk családfáját. Ezzel György Hanna, Siklódi Réka, Pompel Bernadett Zsanett, Nagy Gergő, Lampa Keve, Lunka József és Kilyén Magor a gyerekek közül a gyülekezet felnőtt tagjai sorába lépett, és a következő héten már el is kezdődnek számukra az ifjúsági bibliaórák.

„Hosszú út volt, de mégsem volt elég hosszú” – mondta a lelkész, hiszen az előző évek csoportjaihoz képest – a volt lelkész nyugdíjba vonulása és az új lelkész meghívása között eltelt idő miatt – idén csupán három hónap maradt a konfirmációi felkészítőre.

 „A konfirmáció tulajdonképpen folytatása annak, ami elkezdődik a gyermek keresztelésekor: a megkeresztelt gyermek szülei felvállalnak bizonyos dolgokat, míg a konfirmáció alkalmával ezt a vállalást erősítik meg az ifjak azzal, hogy önként fogadalmat tesznek Isten és egyházunk iránti hűségükről. Különböző egyházközségekben valamelyest különbözik a konfirmációi gyakorlat, mi úgy éreztük, hogy a konfirmációnak nem lehet „kényszeríze”, ne azt várják az ifjaink, hogy már túl legyenek rajta, hanem ellenkezőleg, inkább szeressék, ami a konfirmáció körül történik. Fontos az ismeret, hogy mi az egyház, mi a hit, de sokkal fontosabb, hogy mi zajlik az ifjak szívében – és mi erre fektettük a hangsúlyt. Rövid volt az idő a felkészülésre, nem is kértünk sok ismeretet tőlük, inkább megpróbáltuk őket Jézushoz és az egyházhoz közelíteni. Ez volt idén az elsődleges célunk, és ezután is ez lesz” – írta a lelkész a gyülekezeti lap pünkösdi számában. A rövid időt pótolandó, az áprilisi iskolai szünetet is kihasználva a konfirmandusokat egy háromnapos tanulmányi kirándulásra vitte a lelkész, ahol az intenzív kátétanulás mellett a közösségépítés is célja volt az együttlétnek: nem mindegy az, hogy hetente egyszer találkoznak az ifjak kátéóra alatt, vagy napokon át „sülve-főve” együtt vannak. Nagyon jó közösségépítő alkalom volt, pozitív tapasztalatokkal tértek haza, és beigazolódott, amit reméltek: összeforrt a csapat, rögtön hazaérkezés után igényelték a folytatást, egymás társaságát. Szívesen jelentkeztek énekelni a gyülekezet előtt, ami nagy dolog az ő korukban, és azután is többször találkoztak a parókia udvarán közös tevékenységeken – tudtuk meg a lelkésztől.