Kontrollvesztés és trauma a világjárvány idején

• 2021-01-27 15:35:24

• Menyhárt Borbála

Az elmúlt egy év az eddigi életünkben még nem tapasztalt helyzet elé állított mindannyiunkat. Az ismeretlen ellenséggel való megküzdés, a bezártság, a bizonytalanság, a félelem talán soha ilyen mértékben nem volt jelen az életünkben. Hogyan hatott mindez a lelkivilágunkra, miért ennyire ijesztő ez a helyzet, és hogyan küzdhetünk meg vele? – többek között ezekre a kérdésekre kerestek választ a napokban a magyarországi Mindset Pszichológia Facebook-oldalán megtartott online beszélgetésen, ahol Kovács Kristóf pszichológus, házigazda Kónya Ilona klinikai szakpszichológussal boncolgatta a témát.

Kónya Ilona szerint a járványhelyzetből kifolyólag gyakorlatilag egy világméretű traumával szembesülünk, nagyon sokan háborús helyzethez hasonlítják a mostanit, hasonló traumát esetleg a nagyszüleink vagy akár a dédszüleink éltek meg a világháború folyamán, és ami tovább nehezíti a helyzetet, az az, hogy egy láthatatlan ellenséggel van dolgunk, nem katonák, fegyveresek jönnek, hanem valami, amit nem látunk, és amiről sokáig információink sem voltak. Gyakorlatilag mára szinte mindenki érintett ebben a történetben, akár a saját, akár a hozzátartozója, ismerőse megbetegedése révén, vagy akár olyan értelemben, hogy egzisztenciális gondot okozott neki a járványhelyzet, sokan elvesztették a munkahelyüket, vagy akár többletmunka révén terhelődtek, gondolunk itt az egészségügyi dolgozókra – mutatott rá.

Mint mondta, a koronavírusos megbetegedés nagyon sok embernek a halálához vezetett, és a haláltól való szorongás evolúciósan bennünk van. A szorongásnak a funkciója az, hogy elkerüljük azokat a helyzeteket, amelyekben sérülhetünk, megbetegedhetünk vagy áldozatokká válhatunk, a szorongás aktivizálódik minden olyan helyzetben, ami az életünket veszélyeztetheti.

A klinikai szakpszichológus szerint hosszan tartó, kontrollálatlan stressz hatására egyfajta kontrollvesztés alakul ki, úgy érezzük, hogy nem irányítjuk az életünket, sőt, egy idő után tehetetlenségbe torkollhat ez az érzés, szorongásos panaszok, depresszió, egészen pánikrohamokig fokozódó panaszok alakulhatnak ki, illetve a korábban meglévő mentális betegségek súlyosbodhatnak. Ugyanakkor pszichoszomatikus betegségek alakulhatnak ki. Hosszú távon a folyamatos stressz, szorongás rontja az immunrendszer működését, fogékonyabbakká válhatunk a különféle fertőzésekre, ami a jelenlegi helyzetben igen kockázatos lehet.

Találjunk olyan elfoglaltságokat, amelyek örömet okoznak

Kónya Ilona úgy véli, a kontrollérzetünk kialakítása érdekében mi magunk is tehetünk. Először is érdemes leülni és elgondolkodni, hogy mire van szükségünk, mi az, ami hiányzik ebben a helyzetben, milyen érzések fogalmazódnak meg bennünk. Érdemes végiggondolni a félelmeinket, megfogalmazni, hogy mitől is félünk pontosan, talán attól, hogy kórházba kerülünk, vagy hogy veszélybe kerülhet az életünk, vagy netán attól, hogy elveszíthetjük a szeretteinket. Ezek alapján racionálisan végiggondolhatjuk, hogy mi mit tehetünk; amennyiben a megbetegedéstől félünk, próbáljuk végiggondolni, hogyan tudnánk ezt elkerülni, vagy ha a családtagjainkat féltjük, miként tudjuk őket védeni. Fontos ugyanakkor végig- gondolni, hogy mi az, ami ebben a helyzetben is örömet szerezhet nekünk. 

– Nagyon érdekes, hogy azt tapasztalom, hogy miközben tavaszszal mindenki lelkes volt, rengeteg futó volt az utcákon, sokan sétáltak, mostanra mindenki egyfajta apátiába süllyedt. Ez pedig sokkal veszélyesebb, akár a Covidnál is, mert a vírust előbb-utóbb legyőzzük, de egy kiakalult masszív depressziót sokkal nehezebb kezelni – jegyezte meg a szakember, aki szerint fontos lenne a kikapcsolódást nyújtó, örömöt szerző tevékenységek körébe belopni a sportot, hiszen kutatások is alátámasztják, hogy a sportnak depresszió- és szorongáscsökkentő hatása van. De a sport helyett vagy mellette örömünket lelhetjük akár abban is, hogy megnézünk egy színházi előadást, egy filmet online, barátokkal, majd a virtuális térben akár meg is beszélhetjük a látottakat. Nagyon fontos, hogy a távolságtartási megszorítások ellenére is tartsuk a kapcsolatot másokkal, legalább az online térben. A társas támogatás ugyanis az egyik legfontosabb betegségmegelőző védőfaktor, minél jobb a társas támogatottságunk, annál könnyebben tudunk átvészelni traumatikus helyzeteket. Kónya Ilona kiemelte, gyakran hangoztatják, hogy nem olyan az online, a videochat, mint a személyes beszélgetés, ez tény, de ebben a helyzetben fontos megtalálni azokat az alternatív kapcsolattartási módokat, amelyeket kihasználva együtt lehetünk családtagjainkkal, barátainkkal, legalább virtuálisan.

A kontrollt valamelyest azáltal is visszanyerhetjük, hogy racionalizáljuk a tevékenységeinket, akár pontos, előre megtervezett időben csinálunk olyan dolgokat, amelyek örömet okoznak számunkra, például én döntöm el, mikor szaladok, mikor nézek filmet.

Eredményes lehet a saját igényekre alapozó tervezés, például ha igénylem a társaságot, és esetleg hosszabb ideig nem megyek be a munkahelyemre, mert otthonról dolgozom, megtervezhetem, hogy melyik nap kivel fogok sétálni. Vagy amennyiben tudatosan beépítjük az életünkbe a sportot, leszögezhetjük, hogy adott időpontban mindennap elmegyünk például szaladni. Az is segíthet, ha közösséget keresünk magunknak, akár az online térben, a járvány idején rengeteg közösség szerveződött a virtuális térben. 

– Minden olyan megküzdési mód hatékony lehet, amiben az egyén aktivitása van benne – összegzett Kónya Ilona.

A szakember azonban figyelmeztetett, az elszigetelődés – például ha valaki napokig nem mozdul ki az otthonából, megszüntet minden társas kapcsolatot, online sem tartja a kapcsolatot senkivel, csak naponta elvégzi a kis rutinszerű dolgait a lakásban, ahol él – nem hatékony megküzdési mód.

A fiatalok is elszigetelődnek

A klinikai szakpszichológus kiemelte: nem csupán az egyéni, hanem társadalmi szinten is gondot okozhatnak majd hosszú távon a járványhelyzet szülte változások. A fiatalok is megsínylik a társaktól való elszigetelődést, hisz nem lehetnek együtt a kortársakkal, elszigetelődve élik a mindennapjaikat pont egy olyan időszakban, amikor a saját kortársaiknak a véleménye, értékrendje létfontosságú az saját identitás kialakításában. Nehéz pótolni azokat a közös élményeket, érzelmeket, amikor mindennap együtt voltak; esetleg ugyanazt a tanárt utálják, vagy éppen kedvelik, ugyanúgy szenvednek matematikaórán. Ezek a közös élmények fektetik le egy-egy barátságnak az alapját, hiszen a középiskola, az egyetem nemcsak arról szól, hogy tanulunk, hanem kapcsolatokat is építünk, rengeteg kapcsolat van mindenkinek az életében, amelyeknek az alapjai az egyetem vagy éppen a középiskolás évek alatt tevődtek le. Ezen a téren utólag reparatívan rengeteg dolguk lesz a pszichoterapeutáknak – tette hozzá a szakember.

Az oltásról mi magunk dönthetünk

A beszélgetésen az oltásról, valamint az oltásellenességről is szó esett. Kónya Ilona szerint, ha belegondolunk, a járvány idején először dönthetünk mi magunk, hiszen az oltás nem kötelező. Arról nem dönthettünk, hogy bezáródunk tavasszal, arról sem, hogy megfertőződünk-e vagy sem, az sem rajtunk múlik, hogy felvesszük-e a maszkot, csupán alkalmazkodunk az előírásokhoz. Az oltás kapcsán azonban mi magunk dönthetünk, és már ez önmagában visszaad a járvány során elvesztett kontrollból, szabadságot ad, hogy én dönthetek a saját testem felett.

Illetve, ha valaki beadatja magának az oltást, már ez a lépés önmagában oldhatja a szorongást, mert az egyén úgy érzi, védetté válik.

A klinikai szakpszichológus szerint az oltásellenesség nem új keletű, és kutatások szerint általában a túl liberális vagy a túl hierarchikus szemléletű egyéneknél jelenik meg. Mint mondta, nagyon fontos egyénileg megnézni, hogy ki miért ellenzi, azért-e, mert összeesküvés-elméletet lát mögötte, vagy egyszerűen, mert fél a tű látványától. Hozzátette, a kontrollvesztéssel járó helyzetek információkeresési mechanizmusokat indítanak be, ezért fontos az oltással kapcsolatosan is hiteles információkra hagyatkoznunk, hiteles forrásokból tájékozódnunk.