Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Nincs tíz éve, hogy ötletes üvegszobraival meghódította a marosvásárhelyi művészetkedvelőket. Akkor még be se végezte egyetemi tanulmányait, tehetsége, felkészültsége, inventivitása, egyéni látásmódja azonban már nyilvánvaló volt. Aztán az is hamar kiderült, hogy rendkívül céltudatos, elképzelései, hivatása érdekében nem kímél időt, munkát, energiát, nem ismer fáradtságot, és a képzőművészet, díszítőművészet minél több területét szeretné mélységében, magasságában megismerni, meghódítani. Itthon, külföldön, bárhol, bármikor. Felidézve múltat, pásztázva, kutatva, megszólítva jelent, kémlelve jövendőt.
Úgy, hogy közben a megmérettetéstől se riad vissza. Ennek köszönhetőek újabb kiállításai is Marosvásárhelyen és egyebütt.
Üveghulladékból összeragasztott, csupa él, csupa hegy, mégis lekerekített, jelképes műtárgyai, különleges figurái ismételten, majd – váratlan fordulattal – látványos grafikai lapjai, sajátos „mandalái” szereztek kellő visszhangú kiállításokon elismerést Szilágyi Lászlónak. Mostani tárlata a Bernády Ház emeleti galériáiban pedig még növelheti hívei táborát, akik immár végleg meggyőződhettek: a fiatal művész rég túllépett az „ígéret” kategórián, alkotói ötletekben kifogyhatatlan, magabiztos szakmai tudással rendelkező meglepetésember. Most is mással, másféle anyaggal rukkolt elő, mint korábban, egyértelműen bizonyítva, hogy a kőfaragásban is, a vas megmunkálásában is képes művészi értékű, rendhagyó műveket teremteni. Ezúttal is haszontalannak vélt, hulladékként elhajított anyagot ruházott fel új minőséggel, pompázatos régi korok építőművészetét, motívum- és szimbólumrendszerét ötvözve saját mai mondandójával. Egykorvolt mérműves és rózsaablakok, népi ihletésű kőfaragványok sejlenek fel jelenkori gondolati töltettel telítve keze munkája nyomán. Faragáshoz a maga készítette szerszámokat használta, ezeket is kiállította egy tárlóban. Persze az üllőt is, amelyre már a kovácsoláshoz volt szüksége. Ahhoz például, hogy a 99 levelű kis tölgyét, a tárlat talán legvonzóbb darabját elkészíthesse. A tulipános szarvascsillár még a Bolyai Alkotótáborban született, amikor a várbeli művésztelepen vaskovácsolással foglalkoztak a szobrászok.
Több a kőmunka, sőt az Üzenet Babilonból című bibliai kompozíció esetében az üvegalakzatos kezdet is visszaköszön, de így teljesebb, tetszetősebb a kiállítás, e kő–vas társítással, melynek láttán a nézőben joggal felvetődik a kérdés: legközelebb vajon milyen meglepetéssel ámítja el majd nézőit Szilágyi László? Amilyen ütemben dolgozik, nem csodálkoznánk, ha ezt nem is az oly távoli jövőben tudnánk meg tőle.