Az utóbbi, több mint két évtizedben már klasszikus Maros-parti értelmezése a „harmonikus békés együttélésnek”, hogy egyesek diktálnak, ketteseknek pedig megengedik, hogy csendben maradjanak, hajbókoljanak, és csuklás nélkül lenyeljék egyesek döntéseit, ezért cserébe néha alamizsna is jár.
Az utóbbi, több mint két évtizedben már klasszikus Maros-parti értelmezése a „harmonikus békés együttélésnek”, hogy egyesek diktálnak, ketteseknek pedig megengedik, hogy csendben maradjanak, hajbókoljanak, és csuklás nélkül lenyeljék egyesek döntéseit, ezért cserébe néha alamizsna is jár. A készülődő Forgatag szervezői is így jártak, a rendezvény túlságosan is magyar ahhoz, hogy egyesek döntéshozóinak torkán fulladásveszély nélkül lecsússzék. És ez még akkor is igaz marad, ha valami csoda folytán végül a Forgatagnak azokat a rendezvényeit, amelyek jelen állás szerint a Maros-parton kapnának helyet, engedélyeznék a városközpontban is.
Egyesek döntései köszönő viszonyban sincsenek a valódi multikulturalitással, az igazi egyetértéssel és a kölcsönös tiszteleten alapuló együttéléssel, bár sokat szoktak erről szavalni. Lehet, hogy jártak Kolozsváron is, ahol ennek van jól működő gyakorlata az ottani magyar napok képében, amelyeket gond nélkül meg lehet rendezni. Így a Forgatag szervezőinek döntéshozói kioktatása látványos leszereplés. Bár, a kolozsvári példánál maradva, azért az kérdés, hogy a kincses városban tapasztalható ilyen fokú tolerancia hátterében mekkora a szerepe annak, hogy kettesek számaránya már túl kicsi ahhoz, hogy egyesek hatalmi pozícióira valódi versenyhelyzetet jelentene…
A köpönyegforgatásnak a következő napok történéseinek fényében még érdekes fejleményei lehetnek, aszerint, hogy a vitás engedélyekkel végül mi történik. Ha az utolsó utáni pillanatban mégis rájuk kerül a pecsét, az nem lesz több egy kommunikációs célzatú hadműveletnél, mert abban az esetben már senki nem mondhatná, hogy a Forgatag kiűzetett a központból, csak a szervezőket hozná az eddiginél is kényelmetlenebb helyzetbe. Annyi már biztos, egyesek minden bizonnyal alig várják, hogy a Forgatag kezdeményezői mögött álló szervezetek egymás torkának essenek, az „oszd meg és uralkodj” elvét egyesek főnökei igen jól ismerik, és többször is sikerrel alkalmazták már. Senkinek nem válna javára felülni nekik. A Forgatag sikere nem helyszínek kérdése, hanem a tartalomé, ez pedig jónak ígérkezik. Egyesek kekeckedése pedig akár a reméltnél is nagyobb közösségi támogatást hozhat a rendezvénynek, mert aki érti a cirkalmas mázak mögé rejtett valódi szándékot, annak azt is tudnia kell, hogy egyesek számára a rendezvény sikere akár józanító pofon is lehet.
