Az iskolakezdés közeledtével a televízióadók hírműsorában sajnos nem azt sulykolják a nézőbe, hogy milyen határozott intézkedéseket foganatosítottak a tanintézményekben a két hét múlva kezdődő oktatás biztonsága érdekében. Erről, néhány könnyebb helyzetben levő iskolát kivéve, ahol kevés a gyermek és tágasak az osztálytermek, a tanintézmények többségében jobbára csak a kérdőjelek sokasodnak.
Az aggódó szülők viszont naponta szembesülhetnek azzal, hogy melyik megye hány kórházában rendeztek be új részlegeket a koronavírussal megfertőződő gyermekek számára, akik mellett egyes kórházakban a szülők is helyet kapnak. Bár kétségtelen, hogy rendkívül előrelátó, hasznos hírek ezek, de ellenérzést kelt, hogy romániai viszonylatban a tanévkezdést úgy szervezik meg, hogy a megnyugtató óvatossági intézkedések helyett a legpesszimistább lehetőségekre készítik fel a hozzátartozókat. Szó sincs arról, hogy a több mint 250 diákkal működő iskolákba járó gyermekek szüleinek nem kellene a legrosszabbra felkészülniük, hiszen naponta rendszeresen hallhatjuk azt is, hogy sok egészséges fiatal és gyermek kapja el a fertőzést, aminek halálos áldozata is van már. Mit gondoljanak ezeket a híreket hallva a krónikus betegségekben (diabétesz, kóros elhízás, autoimmun kórképek, rák stb.) szenvedő gyermekek hozzátartozói, vagy azok a szülők, nagyszülő, akik szintén súlyos betegek, és az otthonmaradást vállalva, a járványügyi előírásokat szigorúan betartva próbáltak védekezni a vírus ellen? Milyen szívvel engedjék több százas közösségbe a gyermeket, aki könnyedén hazaviheti a fertőzést?
A legfelsőbb körökből a felelősséget „lepasszolták” az iskolák szintjére, némi kormánypénzzel „megspékelve”, ami állítólag táblagépekre és a védekezéshez szükséges felszerelésekre, anyagokra is elég (?). Az iskolák viszont csak szeptember hetedikén kapják meg a közegészségügyi igazgatóságoktól az utasítást, hogy a fertőzöttek számából kiindulva melyik kód szerint kell eljárniuk. Kétlem, hogy egy hét elég lesz a tanintézményeket, osztálytermeket megnyugtatóan berendezni, a szükséges pedagógusszámot biztosítani, hiszen a pedagógusok között is lehetnek krónikus betegek, akik a megfelelő körülmények hiányában nem vállalják az oktatást. A szülők pedig már most tiltakoznak, hogy nem tudják bevállalni a délutáni tanítást, hiszen éppen azért vitték esetleg a lakóhelyüktől távol eső iskolába a gyermeküket, mert ott délelőtt folyt az oktatás. Arról nem is beszélve, hogy őket kötelezik annak aláírására, hogy egészségesen küldik gyermeküket az iskolába. Az iskolák, a tanfelügyelőségek, a helyhatóságok, a szaktárca, a kormány mit ír alá? Hogy biztosítják a kórházi ágyakat? Sokan kételkednek abban, hogy az az ágyszám, amivel most dicsekednek, elég lesz-e.
