Vártam erre a kormányválságra, mondhatni, megérett rá az idő Dragnea és a kormányfő mindennapi huzakodása nyomán.
Vártam erre a kormányválságra, mondhatni, megérett rá az idő Dragnea és a kormányfő mindennapi huzakodása nyomán. Arra azonban nem gondoltam, hogy ezúttal nem a politikában megszokott módon zajlanak majd az események, hanem bohózat formájában következik be. A mindeddig ellentmondást nem tűrő pártelnök egyfajta miniszterelnöki vétóba ütközött, amin most megbicsaklani látszik megkérdőjelezhetetlennek tűnő tekintélye. A tekintélyében pedig az ereje. Elkerülhetetlen a komikus mozzanatoktól sem mentesnek ígérkező kenyértörés…
Liviu Dragnea addig lavírozott, amíg egy helyett két futóbolonddal kénytelen bajlódni a több tekintetben is különösnek mondható kormányválság megoldása során. Most fog kiderülni, hogy a maga számára sok üggyel-bajjal kiküszködött tótumfaktum szerep csak addig ér valamit, amíg megbízható, de főleg szófogadó támaszai vannak a pártvezéri önkény érvényesítésében. Nem ilyen alkatúnak bizonyult a – ma sem tudom, honnan –, jobb híján módon előszedett Sorin Grindeanu, akit a sebtében nyilatkozó lélektanász bizonytalan, zavaros személyiségnek ír le. Én továbbmerészkednék, mert már a miniszterelnöki karrierje kezdetétől furcsállottam a viselkedését. Amolyan mindegyre önmagát kellető, a tartásos közéleti emberhez sehogyan sem illő, elnézést a kifejezésért, bájgúnári gesztusai tették számomra ellenszenvessé. A most mindehhez hozzátett „futóbolond” jelző pedig azért illik rá szerintem, mert épeszű ember, ha komolyan gondolja, amibe most belevágott, aligha veszi maga mellé a levitézlett Victor Pontát. Ez a politikai kalandor mit nem mond! Egyenesen azt, hogy amint a fejlemények a tudomására jutottak, hanyatt-homlok Grindeanu segítségére sietett, a felesége engedélyével, aki – tudtuk meg az „indoklásból” – akárcsak a miniszterelnök, ugyancsak bánsági. Nahát, milyen kevesen múlnak olykor a dolgok, mondom a Ponta-féle észjáráshoz igazodva: mi történt volna, ha a felesége történetesen Dragnea földije lenne? Feltehetően az ottani el- és lekötelezettségek mozgatnák a politika irányzékát…
Még egy szó Pontával kapcsolatban. Sietős, mentőövszerű feltűnése vajon tényleg jót tesz Grindeanunak? Arra gondolok, hogy az ügy további fejleményei során kikerülhetetlen szerephez jut Klaus Johannis, aki – tudjuk, milyen módon és eszközökkel – főszerepet játszott a volt miniszterelnök elűzésében. Így kíváncsian várom az elnöki megszólalást a Ponta kormányzati „segédtisztté” való kinevezésével kapcsolatban. Éppen a „bohózat” jelleg mellé fűzhető gondolat lehetne még: mi van akkor, ha küldték, nem segíteni, hanem az eltévelyedett miniszterelnököt, mondjuk, féken tartani, netán adott irányba terelni? Akár ez is lehetne, ha Pontát komolyan vehetnénk…
Hanem a helyzet komoly, de legalább szórakoztató. Vagy szórakoztatóan komolytalan. Ki-ki eldöntheti, ha beleéli magát. Egyébként teljesen mindegy, mit gondolunk, mert a történet itt vált abszurdba. Vagyis, hogy a komolytalant kell komolyan venni, mert a politikusok képtelenek ebben a párját ritkító helyzetben összezárni. Vagyis mindenki a maga módján, de egységesen azt üzenni a pályájáról kisiklott miniszterelnöknek, hogy „măi Sorine…, szedd a hóbelevancodat és húzz el! Érd be annyival, hogy sikerült bevonulnod a magad módján Románia történelmébe”…
Ez a politikai érettség jele lenne. Ehelyett az van, hogy a PSD–ALDE-koalíció kénytelen-kelletlen le kell játssza a bohózatot, a riválisok infantilis örömére. Szerintem fölösleges ezúttal összeesküvés-elméletekkel bajlódni. A titkosszolgálatok környékén mély csönd honol. Ahogy „jóravaló” titkosszolgálatokhoz illik, amelyek csak akkor látszanak, ha láttatni akarják magukat… A PNL derűje felhőtlen lehet, mert olyan gyengék, hogy nem húzhatnak hasznot a dologból. Az USR-vel nincs amit törődni, most éppen nem akarják „megmenteni” Romániát, szívesebben ásnák el a PSD-t. A Traian „preşedinte jucător” azzal szerepel a bohózatban, hogy az egyezkedéstől óvja az RMDSZ-t, ne szóljanak bele a
PSD-n belüli érdekharcokba. Ebből nekik az lehet a politikai haszon, hogy RMDSZ-féle „zavaró körülmény” nélkül kísérhetik figyelemmel a kormányzópárton belüli átrendeződéseket. Az RMDSZ, némi habozás után (egyszer volt, hogy nem szavazzák meg a bizalmatlansági indítványt, aztán híre jött, hogy talán mégis) végül a parlamenti szavazás napjára halasztotta a döntést. Jól tették! Băsescunak van igaza, öreg rókaként jól érzékeli, hogy a PSD-n belül, minden látszat ellenére, nem a Dragneát támogatók viaskodnak a Grindenu-pártiakkal, hanem a pártbeli érdek- csoportok próbálnak szavazataik fejében erősebb pozíciókat kialkudni a maguk számára. A veszett fejsze nyelébe, Grindeanuba, eszük ágában sincs kapaszkodni, hiszen esélye sincs talpra állni. Ezt ő maga árulta el akaratlanul is, amikor, feltehetően Ponta sugalmazására, azzal a komolytalansággal állt elő, hogy lemond a miniszterelnökségről, ha Dragnea is feladja a pártelnökséget. Ezt finomították vasárnap Pontával: hajlandók tárgyalni a PSD-vel, ha kedvükre tesznek, és kiiktatják ebből Dragneát. Ami több mint komolytalan elvárás. Ennél nyomósabb érv számomra, amit a miniszterelnök-helyettese, Sevil Shhaideh mondott szombaton: Grindeanu két hónapja teljes érdektelenséget tanúsít minden kormányzati teendő iránt. Most pedig, hogy az eddiginél is nevetségesebbé tegye magát, jelleméhez illően, Ponta cimborájával karöltve, kicsinyes stiklikkel gáncsolja „saját” kormánya működését.
Ui.: Egy vasárnap esti rajtaütés-szerű fejlemény nem illeszthető az előbbiekhez. A Korrupcióellenes Ügyészség vezetőjének nem tudni mikori „aranymondásait” tartalmazó hangfelvételekkel csapott valaki a politikai „lecsóba”. Ezeknek első látásra annyi közük van a kormányválsághoz, bizalmatlansági indítványhoz, hogy amúgy „mellékesen”, egyetlen mondatban említik a miniszterelnököt. A merénylettel felérő tényleges szándék azonban homályban marad. Nem derül ki, hogy a Codruţa Kövesinek tulajdonított állítás segíthet vagy árthat Grindeanunak. Azaz, áldozat vagy valami más a titokzatos üzenetküldő(k) által elképzelt „szereposztásban”?
