Eddig az adók esztendeje a 2013-as: a választásokkal telített elmúltban a szavazók bizalmát elnyerendő nemigen nyúltak az adókhoz a politikusok, így az adófizetőknek idén a szilveszteri józanodás után is fájhat a fejük, ha még győzik kapkodni a lavinaszerűen érkező új adóemelések elől.
Eddig az adók esztendeje a 2013-as: a választásokkal telített elmúltban a szavazók bizalmát elnyerendő nemigen nyúltak az adókhoz a politikusok, így az adófizetőknek idén a szilveszteri józanodás után is fájhat a fejük, ha még győzik kapkodni a lavinaszerűen érkező új adóemelések elől.
A sarcok egyike az autós társadalom életét már fél évtizede keserítő regisztrációs adó – újabban környezetszennyezési illetékként is ismert –, melyet a környezetvédelem oltárán fognak esmént mennybe emelni, amint a mindenható hitelezők osztályzatot adnak a bukaresti illetékesek ziccére. A kormánynak mindenesetre van munkaanyaga, a közúti szállítók országos egyesülete például a napokban adatokkal alátámasztott javaslatot terjesztett elő, miszerint a német modell bevezetését látnák célszerűnek. Vagyis az egyszeri regisztrációs díjat az éves gépjárműadóba oltanák át úgy, hogy az adókulcs az adott jármű környezetvédelmi besorolásának régisége függvényében emelkedjen. A javaslat szerint az Euro5 szabványnak megfelelő autók adója változatlan maradna, az idevágó emissziós szabvány bevezetése előtt gyártott járműveké viszont már a jelenlegi háromszorosára is emelkedhetne. Ezenkívül a roncsprogramban a régi autók bezúzásáért fizetett összeget is jelentősen megemeltetné a szállítók javaslata, azzal a céllal, hogy a járműpark megújítását még jobban támogassák, állítólag szintén környezetvédelmi megfontolásból.
Önmagában nem rossz, ha az adószabályok kidolgozásakor az érintett rétegek és szakértők is hallatják a hangjukat és érvelnek. Így a kormányfő minapi, az átalányadózás margóján előadott kabarészáma után ezúttal már szinte szakmainak látszó vita is kialakulhatna egy adókérdésben. Ha nem lógna messzire ki a lóláb. Mert a szállítók javaslata annyira „profi”, mintha politikusok írták volna.
Ugyanis a járművek környezetszennyező mivolta nem csak a különböző emissziós normáknak való megfelelőségükön múlik. Sőt, annál sokkal fontosabb tényező a szennyezés kérdéskörében a futásteljesítmény, hiszen ha egy vadonatúj kocsi évente ötször annyi kilométert gurul, mint egy régebbi szabványú használt, akkor minden modernsége ellenére több szennyezőanyagot is fog a légkörbe küldeni ósdibb társánál. És ez az adójavaslat a járműpark futásteljesítményére nem látszik reflektálni. Továbbá, arról is ritkán hallottunk bárkit is szakérteni mifelénk, hogy egy új autó legyártása során annyi szennyezőanyag keletkezik, amennyit egy jól karbantartott használt jármű közel egy évtized alatt „állít elő”, közepes évi futásteljesítménnyel. Vajon a szállítók egylete szerint az autógyárak és a bontólétesítmények csupa légfrissítőt termelnek működésük során?
Végeredményben még az is meglehet, hogy tényleg a német adómodellt másolták le a fuvarosok. Nálunk a regisztrációs adót eleve a „hazai” autógyártás védelmére és stimulálására találták ki, és ugyanilyen szemlélet vezette a német adószakikat is, mert a germánoknál legalább olyan fontos iparág az autógyártás a nemzetgazdaság számára, mint nálunk. Ott sem, itt sem a környezet tisztasága a lényeg, hanem a multik profitjának a védelme és az adófizető kizsebelése.
