Mostanában rendszerint és ész szerint környezettudatosan viselkedem. Reggel felkelek és elhatározom erős akarattal és még több tudattal, hogy így fogok viselkedni. A környezettudatos és -tudós attikai etikett szerint. Tehát nem öntöm bele, nem dobom ki, nem szórom szét, nem költöm ki, fel, mellé.
Mostanában rendszerint és ész szerint környezettudatosan viselkedem. Reggel felkelek és elhatározom erős akarattal és még több tudattal, hogy így fogok viselkedni. A környezettudatos és -tudós attikai etikett szerint. Tehát nem öntöm bele, nem dobom ki, nem szórom szét, nem költöm ki, fel, mellé. Nem vizezem fel, nem tintázom szét, nem kalapálok bele. Ezenkívül vigyázok, nagyon ügyelek, az elővigyázat határai között, megfelelő biztonsági szabályok betartásával, sőt betartatásával, ha van még tárgya szigoromnak. Nagyon meggondolom, hogy mit, hogyan, mi módon, kivel, kinél otthon, kinél az utcán vagy a hátsó udvaron, milyen helyzetben, miféle erőviszonyok között, kiszámítom még a visszajáró kölcsönkenyeret is, lenullázom, mérlegelem, felírom, óvom, védem, védelmezem, akár az életed árán is. Az enyémnek ugyanis már alig van piaci értéke.
Nem töröm le, nem tépem ki tövestől, késsel metszem el a szárát, virágát, gyümölcsét, tiltott fának nem, tiltott kertben nem, erdőben-csontszáraz mezőn nem gyújtok, sárga jelzést használok, ha jön Katrina, Irén, Beulah és a többi bestye lélek. Trágyázok, almozok, malmozok, halmozok, sót, paprikát és borsot csak mértékkel használok, naponta legalább egy félórát, de legalább is fél kilométert, távolról sem erőltett menetben, kerülöm a zsíros, túlfűszeres, e-ben gazdag szavakat, mint eredet, szerelem, kelemen elek, felemelkedem-e stb.
Viszonzásképpen tehát a környezetem is fog rólam tudatni. Mikor már nem leszek, virággal, bombonnal enyhítik a hátramaradottak fájdalmát. Utcát és teret nem neveznek el rólam, mert még akkor is lesznek környezettudatos honpolgárok.
Korábban nem mindig viselkedtem környezettudatosan. Összevissza hadonásztam, dühöngtem, kijelentettem dolgokat, amelyeknek kijelentésére nem kaptam felhatalmazást és teret, fölösleges holmikat és könyveket vásároltam, fölösleges betűket írtam el, amiket aztán a megsemmisítésbe küldtem, haszontalan dolgokat cselekedtem, soha semmilyen körülmények között sem hasznosítható tudásra tettem szert. Persze ezt akkor és ott nem volt honnan tudjam, miként az azt átadó tanárok is meg voltak győződve, hogy én azt a fontosat a XXI. században fényesen fel fogom használni, megalkotom belőle a legkiválóbb elméleteket szigorúan materialisztikus alapon, noha még idegalapon sem váltottam be a hozzám fűzött reményeket.
Egyszóval (tulajdonképpen három szóval): nem viselkedtem környezettudatosan, csak azóta, mióta tudom, hogy lehallgatnak mobilon, interneten, mikrohullámú sütővel és termeszbojnak álcázott űrszondával.
Tisztában vagyok környezetem figyelmével és megfigyelőinek szándékával, valamint a tudatuk mélyén hordozott ősi tudatokkal.
Tisztába vagyok téve. És persze, a szeretet értékét is tudatosítottam a magam belső környezetében, azt a ragaszkodást, ami környezetemből felém árad, csak abban nem vagyok környezettudatos, milyen mértékben és hogyan viszonozhatnám. Erre kérnék ötletet, természetesen a környezet szándékainak és tudatának függvényében.
