Hallgatni arany, beszélni ezüst, tartja a népi bölcsesség, és a példa tökéletesen igaz az elnökre is, aki az első mandátuma alatt nem azért lehetett annyira csendes, mert túl okos lenne, inkább bölcsen mérte fel, hogy ha túl sokat beszél, esélytelen az újraválasztása.
Csütörtökön a válsághelyzet alatti bírságolással kapcsolatos alkotmánybírósági döntés kapcsán eresztett el ismét egy olyan nyilatkozatot, amiért megérdemelné a menesztést – ha lenne épkézláb utódjelölt a porondon –, ugyanis az állandó politikai párbajozás helyett inkább a válságkezeléssel kellene foglalkoznia. Az állam első embereként egy válsághelyzetben azt kéne felügyelnie, hogy az illetékesek értelmes döntéseket hoznak-e, azokat egyértelműen tálalják-e a közvélemény előtt, és hogy vállalják érte a felelősséget is, ne kenjenek mindent állandóan a politikai ellenfelekre.
A bírságolás kérdéskörét illetően az nem kétséges, hogy adott helyzetekben szükség van büntetőintézkedésekre. De ez elvileg csak egy kis kereke kéne legyen egy összetett gépezetnek. Ha értelmesen vezetnék ezt az országot, mikor már látszott a télutón, hogy gondok lesznek, ki kellett volna dolgozni azoknak a lépéseknek a forgatókönyvét, amelyek adódhatnak, és elkezdeni a közvélemény ráhangolását egyértelmű, pontos üzenetekkel. Ehelyett összecsaptak pár sürgősségi kormányrendeletet, csak a válsághelyzet miatt ezeket katonainak becézték, de a kapkodásra jellemző, hogy még a kijárásra feljogosító formanyomtatványból is napok alatt több változat jelent meg. Az illetékesek sokszor órákon belül egymásnak ellentmondó üzenetekkel traktálták az adófizetőt, el lehet tehát képzelni, hogy milyen tartalmas eligazítást kaphattak elöljáróiktól a rendeletek alkalmazására hivatott egyenruhások. S mindennek a tetejébe európai szinten a legmagasabb szintű bírságolási keretet tették, akkorát, hogy ha valaki átlagos bérből vagy nyugdíjból él, egy bírság esetén szabadon választhatott a fizetés vagy az éhenhalás között. Ennek egyetlenegy eredménye lehetett: az a káosz, amit láttunk. Az alkotmánybírósági döntés után egy tisztességes kormány törvénnyel eltörölné a jogtalanul magas bírságokat, hogy az adófizetőket és az igazságszolgáltató gépezetet is mentesítse pár százezer per kálváriájától, és kárpótolná is azokat, akik netán már kifizették a jogtalanul magas bírságtételt. Egy tisztességes elnök meg levonná a tanulságot, megköszönné a kormány munkáját, és leváltaná, mert ez a jelenlegi, legalábbis válságkezelésre alkalmatlan. Na attól olyan ez az ország, amilyennek ismerjük, hogy ezek helyett az történt, amit láttunk és hallottunk. És ez folytatódik így tovább, mert a hétvégétől érvényes új szabályok körül is jól láthatóan sűrű köd van a döntéshozói fejekben.
