Igencsak zavarhatja a szociáldemokratákat a bilincscsörgés: tegnap szellőztette meg az online média a hírt, hogy a nagyobbik kormánypárt szenátorai tervezetet készítenek a büntetőjogi eljárási törvénykönyv módosítására.
Igencsak zavarhatja a szociáldemokratákat a bilincscsörgés: tegnap szellőztette meg az online média a hírt, hogy a nagyobbik kormánypárt szenátorai tervezetet készítenek a büntetőjogi eljárási törvénykönyv módosítására. Eszerint a korrupciós ügyek gyanúsítottjait nem lehetne megbilincselni, letartóztatni, előállítási paranccsal bíró elé állítani, legfeljebb házi őrizetbe helyezhetnék őket a vizsgálat idejére.
Ha ez így igaz, akkor gyorsan válaszoltak a párt jogászai a szocdemek március 20-i országos tanácsának ülésén a büntetőjogi eljárások enyhítését sürgető felszólalásokra. Ugyanott a párt egy integritási és politikai felelősségvállalási állásfoglalást is elfogadott, ami szerint a korrupciógyanúba keveredett tagok a bűnvádi eljárás elindításakor automatikusan elvesztik párt- és parlamentbeli vezető tisztségeiket.
A sajtóban széles nyilvánosságot kapott állásfoglalás így az utólagos fejlemény fényében csak egy gyatrára sikeredett porhintési kísérlet, szép színes lufi a korrupciós ügyek médiacirkuszait csuklás nélkül fogyasztóknak, annak a rétegnek, melyet álhírekkel bármikor félre lehet vezetni. Mert a tájékozottabbak tudják, hogy a gyanúsítás, a bűnvádi eljárás beindítása még messze nem jelenti azt, hogy az alanya vétkes is lenne. A bűnösséget kimondó jogerős ítéletig mindenkit megillet az ártatlanság vélelme, sőt, a tévesen meghozott ítéleteket is meg lehet változtatni magasabb igazságszolgáltató fórumhoz beterjesztett fellebbezéssel.
Az itt az igazi gond, hogy a parlamentben még többséggel rendelkező kormányoldal tüneti kezeléssel próbálkozik a korrupciós botrányhullámot csillapítani, a túloldalon pedig a kedvező közvélemény-kutatási adatokra támaszkodva előrehozott választásokról szónokolnak. Miközben ha bármely párt a tisztaságáról akarná meggyőzni a gondolkodni is hajlamos választókat, akkor nem a büntetőjogi eljárások megváltoztatására, hanem a választottak mentelmi jogának pontosabb szabályozására írna tervezetet. Mert a képviselők mentelmi joga elvileg arra szolgál, hogy a honatyákat politikai nyilatkozataik miatt vagy törvényhozói munkájuk kapcsán ne lehessen hatóságilag zaklatni, de az messze túlmegy minden demokratikus játékszabályon, hogy a mentelmi jog álcahálót jelentsen köztörvényes bűntettek, mint a korrupció gyanúja elől való rejtőzésre. Mely háló odabent biztosan letisztázott játszmák alapján egyeseket megvéd, másokat kilöknek alóla.
Nem a bilincscsörgéssel van itt a baj, hanem azzal, hogy ez indokolt-e. A botrányok nem tesznek jót senkinek, ez tény, és a média egy része is messze túllép a jóérzés és a szakmai szabályok korlátain, ami ugyanúgy nem normális, mint polgármesteri fizetésből pár év alatt kigyűjteni egy kisebb múzeumba illő képgalériára valót. A gond az, hogy a botrányok hátterében álló jelenségre ráment egy fél emberöltő az életünkből, és akik tehetnének róla, azok nem a valós válaszokat keresik a probléma lényegére.
