Korszerű körülmények

Milyen elképzelésekkel veszik át az iskola vezetését, melyek voltak menedzseri tervük fő pontjai? Mit szeretnének megtartani és min kívánnak változtatni? – kérdeztem a Bolyai Farkas Elméleti Líceum új vezetőitől, Mátéfi István igazgatótól és Hajdu Zoltán aligazgatótól. 

 

Hajdu Zoltán: – Köztudott, hogy a tanulmányi eredményeket illetően iskolánk, nagyon jól működik, de mindezek ellenére nagyon sok újításra lesz szükség. Ezt megbeszéltük az akkor még tisztségben levő igazgatósággal és a tanári karral is. Fejlesztési tervünket négy külön részre osztottuk, az első és nagyon fontos az osztálytermek felújítása és jó tanulási-tanítási körülmények kialakítása. Az oktatási folyamatot illetően szeretnénk átfogó felmérést végezni a diákok, tanárok, szülők és a közvélemény körében arról, hogy mit tartanak pozitívnak és melyek a negatív pontjai az iskolában folyó oktatási tevékenységnek. Ezt összesítve és a saját elképzeléseinkkel kiegészítve szeretnénk 

hozzáfogni a fejlesztéshez. 

Bár kívülről nézve úgy tűnik, hogy az iskola nagyon jól működik, nem szabad eltitkolni, hogy sokat köszönhetünk a diákoknak. Nagyon jó képességű diákok járnak az iskolánkba, akik sokkal többre képesek. 

Visszatérve az első pontra, infrastrukturális, azaz a környezeti feltételek és az oktatáshoz szükséges eszközrendszer szempontjából nagyon gyengén állunk nemcsak a városi, a vidéki iskolákhoz mérten is. Azért kell elsősorban erre összpontosítanunk, mert a működéshez szükséges feltételek javulása jobb eredményekhez vezet a tanulás terén is.

– Sikerült-e az épülettel kapcsolatos bonyodalmakat megoldani, ami évek óta akadályozza a felújítást, holott a tulajdonosa, az Erdélyi Református Egyházkerület készen áll erre?

– Találkoztunk a püspök úrral, aki elmondta, hogy márciusban hozzáfognak a kisebbek épületszárny teljes felújításához, amire az engedélyek 90 százalékával már rendelkeznek. A szemközti oldalon, ahol jelenleg az orvosi rendelő működik, hat új tanterem építését tervezték. A munka elkezdéséhez a polgármesteri hivatalnak kell kibocsátania a végleges engedélyt. A főépületet illetően az elnevezésekkel van gond, az iskolát a református kollégiumtól mint jogi személytől vették el, ami jelenleg állami intézményként működik, és nem akarják elismerni, hogy az iskola jogutódja az Erdélyi Református Egyházkerület, amely a kollégium építtetője és működtetője volt. Véleményünk szerint az információnak jobban kellene terjednie, és mindazokkal, akik hozzájárulhatnának az ügy rendezéséhez, megbeszélést tervezünk, amit a református kollégium vezetősége és a püspökség is támogat. Célunk, hogy megtaláljuk a továbblépés lehetőségét, ami elsősorban magasabb szinten oldható meg. 

Másrészt szeretnénk eloszlatni azt a tévhitet, hogy az egyházkerület és az iskola vezetősége okolható azért, hogy az épület felújítására nem történtek meg a szükséges lépések. Érdeklődésünkre ugyanis azt a választ kaptuk, hogy a jelenlegi helyzetben a veszélyes ablakokat és fűtőtesteket sem lehet kicserélni. Ezért a kiégett kályhák felújításán dolgoznak. A helyzet rendezéséért viszont közösen kellene lépéseket tenni. 

Mátéfi István: – Az osztálytermek felszerelését illetően kezdetben nyolc terem teljes felújítását terveztük, és modern oktatási eszközökkel, videoprojektorral, kivetítővászonnal és számítógéppel való ellátásukat. 13 teremben már megoldottuk a sötétítést, hogy vetíteni lehessen. Mivel a polgármesteri hivatal decemberben azt ígérte, hogy megkapjuk a fejlesztésre szánt pénzt, kölcsönből vásároltuk meg a termékeket, amit el is szállítottak az iskolába, és naprakészen álltunk a számlákkal is, nehogy az utolsó percekben elveszítsük a pénzt, miközben kiderült, hogy az ígéretek ellenére nem utaltak át egy lejt sem. 

– Visszatérve a tanulmányi eredményekre, önöktől is azt kérdem, hogyan lehetne elérni, hogy a bolyais diákok a romániai tantárgyversenyeken is helyezést érjenek el a magyaron kívül a többi tantárgyból is?

Hajdu Zoltán: – Tudni kell, hogy ezeken a versenyeken a diákok mellett sok esetben a tanárok is versenyeznek. Ha ugyanis egy tanárnak a diákja eljut az országos vagy nemzetközi szakaszra, az nagyon sokat jelent a jövőbeli előrehaladására nézve. Emiatt nagyon kemény harcot kell vívni azért, hogy igazságos legyen az elbírálás. 

Mátéfi István: – Aláírom azt, hogy a román osztályokhoz viszonyítva a teljesítményünk megyei szinten alacsonyabb, de ennek van egy olyan magyarázata, hogy magyar vonalon jobban tudunk érvényesülni, amit a diákjaink is éreznek. Ezen a vonalon el tudnak jutni olyan nemzetközi versenyekre, amit a közoktatási minisztérium is elismer, és ennek megfelelően díjazza a diákot, iskolát és tanárt. Ilyen pénzből fizettük ki a vásárolt eszközök egy részét. Diákjaink is tudják, hogy ezen a vonalon sokkal magasabbra juthatnak, ezért erre összpontosítanak. Hasonló a helyzet a többi megyében is, ahol kisebbségben vagyunk. Természetesen az sem mindegy, hogy 14 millióból vagy másfél millióból választódnak ki a legjobbak. A reál tantárgyakból a nemzetközi versenyre készülő tanulók egy újabb tananyagmennyiséget kell elsajátítsanak, aminek következtében a magyar tagozatra járó diák még jobban terhelt, és kevesebb ideje és energiája marad a romániai tantárgyversenyre való felkészülésre. A Bolyai az utóbbi években nagyon jól szerepelt a nemzetközi magyar matematikaversenyen. Az idén négy diákot díjaztak Bukarestben, az előző években még többen voltak.

Hajdu Zoltán: – Az viszont köztudott, hogy romániai szinten minden olyan minisztérium által elismert versenyen, ami a magyar iskoláknak van kiírva, a legjobbak vagyunk. Decemberben volt a TUDEK (tudományos diákkonferencia), amit az idén Kézdivásárhelyen szerveztek, ahonnan 12 díjat hoztak a diákjaink. A vetélkedőre tudományos dolgozatokkal kell jelentkezni, amit egyetemi tanárokból összeálló zsűri értékel, és az első három helyezett felvételt nyer a Babeş–Bolyai Tudományegyetemre és a Sapientia EMTE bizonyos szakirányaira is. Diákjaink a nemzetközi versenyeken is megállják a helyüket.

 

Pontosabb ellenőrzés 

– Rengeteg munkát vállalnak magukra… 

– Amikor szeptemberben megjelent a versenyvizsga lebonyolításának módszertana, rögtön felmerült az iskolában, hogy ki fog azon részt venni. Beszélgettünk a volt igazgatósággal arról, hogy abban az esetben, ha jelentkeznek a vizsgára, mi nem veszünk részt. Amikor bejelentették, hogy nem iratkoznak fel, Mátéfi István kollégámmal eldöntöttük, hogy csapatban jelentkezni fogunk. A fejlesztési tervet, amit be kellett nyújtani a tanfelügyelőségre, együtt készítettük el, és a vizsga alatt is együtt dolgoztunk – mondta Hajdu Zoltán. 

Mátéfi István: – Amikor bejelentettük a kollégáknak, hogy mire készülünk, az volt az első szempont, hogy csapatban kell gondolkodnunk, a vezetőtanáccsal és a tanári karral közösen, mert csak így lehet egy ekkora intézményben a megfelelő sorrendbe helyezni a teendőket és megoldani a problémákat. Az elképzeléseinken túl, valószínűleg sok olyan dologgal fogunk találkozni, amire még nincsen rálátásunk, ezért igyekezni fogunk a lehető legtöbbet nyújtani, hiszen mindkettőnknek 

jó pár éves tapasztalata van a katedrán.

– Éppen ezért vannak elkeseredve diákok és szülők, akik jó pedagógusnak tartják önöket, és azt szerették volna, ha továbbra is tanítottak volna.

Hajdu Zoltán: – Igen, sokan felhívtak, hogy rendben van, igazgatók lesztek, de miért pont ti? Ennek következtében igyekeztünk minél több órát vállalni a tanév végéig, aztán kiderül, hogy jövőtől eleget tudunk-e tenni a tanítással járó többletfeladatoknak. Ennek ellenére néhány osztálytól mindkettőnknek meg kellett válnia. Történelemből már meg is érkezett egy volt tanítványom, Madaras Lajos Levente, aki év végéig helyettesít.

Mátéfi István: – Ha matematikából nem küldenek helyettesítőt, akkor olyan két kolléganő fog átvenni egy-egy kilencedik osztályt, akinek a legkevesebb az órája.

Hajdu Zoltán, majd Mátéfi István: – A fejlesztési tervünkbe a sajtóval való rendszeres kapcsolat- tartást is belefoglaltuk, teljesen nyitottak leszünk, és ha nem tudnak részt venni az eseményeken, igyekszünk tudósítani a történtekről. Fontosnak érezzük a külvilággal való kapcsolattartást, ennek része az iskola weboldalának a felújítása is, amit a versenyvizsga megnyerése után már beindítottunk. Volt és jelenlegi diákok segítségével fogjuk megvalósítani, hogy ne jelentsen anyagi terhet az intézménynek. A weboldalon keresztül lehetőségünk nyílik állandó kapcsolatot tartani a szülőkkel, a jelenlegi és az öregdiákokkal is. 

Időszerűsíteni szeretnénk az iskola belső szabályzatát, figyelembe véve az országos szabályzatot és a diákok jogállásáról szóló előírásokat. Fontosnak tartjuk, hogy a belső szabályzat konkrét dolgokat tartalmazzon, akár a mobiltelefonok használatára vonatkozóan is. A teljes személyzet munkaköri leírását átnézzük, ahol elavult, kijavítjuk, és rendszeresen követni fogjuk, hogy ki hogyan tartja be. Szeretnénk az ellenőrzésre nagyobb hangsúlyt fektetni a népszerűségünk csökkenése árán is. Hajdu Zoltán kollégámmal együtt az oktatás minőségén szeretnénk javítani, ezért mind a diákokat, mind a tanárokat illetően igényesebbek leszünk.