Kortárstalálkozó Sáromberkén

Vasárnap kortárstalálkozót tartottak Sáromberkén, amelyre a település 1946-ban és 1951-ben született tagjai kaptak meghívást. 

Vasárnap kortárstalálkozót tartottak Sáromberkén, amelyre a település 1946-ban és 1951-ben született tagjai kaptak meghívást. A gyülekezõ a Teleki- kastély udvarán volt, ahol huszonhárom 65 éves és tizenhárom 70 éves jelent meg az ünnepre.

A barokk stílusú mûemlék épület két osztálytermébe bevonulva a találkozó kötetlen beszélgetéssel indult. Sajnos, az egykori osztályvezetõk, tanárok már nem lehettek együtt az ünneplõkkel. Arról viszont nem feledkeztek meg az egybegyûltek, hogy egypercnyi csenddel adózzanak elhunyt tanáraik, osztálytársaik emlékének. Az ünnepi eseménysor szorongással, izgalommal, meghatódással, könnyezéssel indult, aztán öröm, elégtétel, büszkeség, végül felszabadult vidámság, jókedv következett. A társalgások témája a múlt, a gyermek- és ifjúkor emlékeinek felidézése volt. Két kortárs osztotta meg, hogy milyen gondolatokkal, érzésekkel érkeztek a találkozóra.

Szabó Kádár Ibolya Sepsiszentgyörgyrõl érkezett.

– Meglepetésként ért a meghívás, de nagyon örültem neki. Egészségi állapotom nem igazán engedi meg, hogy sokat járjak, utazzak, de boldogan jöttem el a találkozóra. Évek óta nem találkoztunk, nehéz felismerni a volt osztálytársakat. Ezeket az ünnepségeket fel kell karolni, meg kell ismételni, addig, amíg részt tudunk venni rajtuk. Férjemet elvesztettem, négy fiam van és három unokám, két gyermekem a szülõföldtõl távol, Angliában él, a másik Németországban, tehát velük is találkozókat kell szerveznünk – mondta.

Kiss Gyula, a marosszentgyögyi Nordenlor tulajdonosa: – Erre a kortárstalálkozóra már azóta nagyon készülök, amióta megtudtam összejövetelünk idõpontját. Több mint egy hónapja türelmetlenül várom, hogy viszontlássuk egymást. A találkozás boldoggá tesz, örülök, hogy ilyen sokan el tudtunk jönni együtt ünnepelni. Remélem, sok mindent meg fogunk tudni egymás családjáról, karrierjérõl. Ha valaki valamit elhibázott az életben, talán lesz még néhány éve, és jóváteheti. A múltat nem szabad elfeledni, a múltról beszélni kell, hiszen az idõ elszaladt, visszahozni nem lehet, ezért a hátralevõ évekre nagyon oda kell figyelni. Minden kortársamnak kívánok jó egészséget! – nyilatkozta.

A kortársak emlékezetében elsõsorban életük azon idõszakai elevenedtek meg, amelyek megelégedést és elégtételt nyújtottak számukra. Felidézték, elbeszélték, képzeletben újra átélték ezeket a perceket.

A szaklíceumból a templom felé tartva a hetvenévesek meglátogatták kortársukat, Nagy Károlyt, aki súlyos betegsége miatt nem vehetett részt az ünnepségen.

A református templomban tartott ünnepi istentiszteleten Porkoláb Levente lelkipásztor hirdette az igét. A lelkész a kortársak köszöntésérõl sem feledkezett meg, s arról is említést tett, hogy az úrasztalán látható 30 szál virágot az évek során elhunyt 15 kortárs emlékére helyezte el. Egy csodálatos virágkompozíció is került a templomba, amit a fentebb említett 70 éves Nagy Károly családja adományozott. A templomban a 70 évesek köszöntõjét Berekméri D. István nyugalmazott tanár olvasta fel, aki két verset is írt erre az alkalomra: egy komolyabb, hálaadó verset, illetve egy humorosabb költeményt. A szerzeményeket Bartha Annamária és Berekméri Ilona-Mária tolmácsolásában hallhattuk. Ünnepi gondolatokat osztott meg még a jelenlévõkkel Vajda Ilona nyugalmazott tanítónõ (az ünnepeltek egyike), énekelt és orgonán játszott Berekméri Réka, a Marosvásárhelyi Mûvészeti Líceum tanulója.

A találkozó egyik fõszervezõje, Berekméri D. István tanár beszédében elmondta, az ünnepi istentisztelet kellõ alkalom arra, hogy a két kortárs csoport tagjait lélekben és hitben megerõsítse. „A tovatûnõ idõ évtizedek porát rakta rá életünkre. Természetesen az idõ építette korlátok mindkét csoporton belül, de a két csoport között is hamar ledõltek, s úgy tûnt, mintha folytatódott volna minden onnan, ahol abbahagytuk egykor életünk résztöredékeit. Biztos vagyok benne, hogy a mai naptól újra beindulnak, felerõsödnek és kibontakoznak a kapcsolatok a csoportok tagjai között, mert az idõ a mi életkorunkban még jobban felgyorsul, földi életünk pedig véges” – mutatott rá a nyugalmazott pedagógus.

A templomból kivonulva, az ifjúsági ház udvarán szeretetvendégséggel, közös fényképezéssel folytatódott a találkozó. Az ünnepelteket családtagjaik, rokonaik virággal köszöntötték. Ezt követõen a helyi kultúrotthonban késõ estig beszélgettek, mulatoztak a kortársak, ahol gazdagon megterített asztal várta õket.