Kossuth Lajos 125 éve halt meg

1894. március 20-án

halt meg torinói száműzetésében Kossuth Lajos, a „turini remete”, az 1848–49-es szabadságharc vezetője.

1802. szeptember 19-én a Zemplén vármegyei Monokon született kisnemesi családban. Jogi oklevelének megszerzése után, 1824-ben ügyvédi pályára lépett. Az 1832–1836. évi pozsonyi országgyűlésen a távollévő főrendek képviselőjeként volt jelen, és kéziratosan másolt, levélformában terjesztett lapjában, az Országgyűlési Tudósításokban a beszédeket kivonatosan közölte és kommentálta, így népszerűsítve a reformellenzéket.

A diéta berekesztése után az országos ismertségre szert tett Kossuth Pestre költözött, és megindította a hasonló szellemben szerkesztett Törvényhatósági Tudósításokat, melyben a vármegyék és városok közéletéről, gyűléseiről közölt beszámolókat. A lapot 1837-ben „lázító” hangvétele miatt betiltották, Kossuthot perbe fogták, és négyévi fogságra ítélték. 1840 májusában amnesztiával szabadult, és a következő évben megindította a liberális szellemű Pesti Hírlapot, amely a feudális kiváltságok ellen, az ország alkotmányos függetlenségéért, a polgári szabadságjogok megteremtéséért lépett fel.

Az újságtól 1844-ben meg kellett válnia, ezután megszervezte az első hazai Iparmű kiállítást, kezdeményezte a Magyar Kereskedelmi Társaság, a Gyáralapító Társaság megalakítását, a magyar áruk védelmére a Védegyletet. A reformkorban legnagyobb politikai ellenfele Széchenyi István gróf volt (akit Kossuth nevezett „a legnagyobb magyarnak”), a mindkettejük által áhított polgári átalakulás mikéntjéről folytatott vitájuk egészen a szabadságharcig tartott. Kossuthot 1847-ben az Ellenzéki Párt programjával Pest vármegye követévé választották, az utolsó rendi országgyűlésen az ellenzék vezéralakjaként döntő része volt abban, hogy 1848-ban az országgyűlés az átalakulás élére állt.

Az 1848. március 15-i forradalom után a Batthyány Lajos gróf vezette első magyar felelős kormány pénzügyminisztere lett. A forradalom fegyveres védelme érdekében 1848 júliusában az első magyar népképviseleti országgyűlésen betegen elmondott, rendkívüli hatású szónoklatával 200 ezer újoncot és 42 millió forintot szavaztatott meg. 1848 augusztusában elrendelte az önálló magyar bankjegyek, a Kossuth-bankók forgalomba hozatalát, szeptemberben az ő javaslatára állították fel a honvédelem megszervezése céljából az Országos Honvédelmi Bizottmányt.

Miután Batthyány 1848. október 2-án lemondott a miniszterelnöki tisztségről, a hatalom az Országos Honvédelmi Bizottmányra szállt, amely elnökévé választotta, így Kossuth a forradalom első számú politikai vezetője lett. Az országgyűlés a dicsőséges tavaszi hadjárat során, 1849. április 14-én az ő kezdeményezésére mondta ki Debrecenben a Habsburg-ház trónfosztását, őt magát pedig ideiglenes államfővé, kormányzó-elnökké választották. A szabadságharc az osztrák és orosz túlerő miatt elbukott, Kossuth a vesztes temesvári csata után, augusztus 11-én Aradon lemondott, és Görgey Artúrra ruházta a teljhatalmat.

Az augusztus 13-i világosi fegyverletétel után emigrációba kényszerült. Szeptemberben Vidinből írott levelében – igaztalanul – árulással vádolta meg Görgeyt (személyes és politikai vitáik végigkísérték a szabadságharcot). Másfél éves törökországi tartózkodás után bejárta Európát és az Egyesült Államokat, hogy támogatókat szerezzen Magyarország felszabadításához. Amerikai útja diadalmenetté vált, a washingtoni Kongresszus épületében ma mellszobra áll. 1852-től Londonban, 1861-től Olaszországban, utolsó éveiben Torinóban (Turin) élt, ahol megírta emlékiratait. Élesen ellenezte a kiegyezést, 1867-ben Deák Ferenchez küldött nyílt levelében, a Kasszandra-levélben bírálta azt a politikai megoldást, amely Magyarország sorsát a Habsburg Birodalomhoz kötötte. 1890-ben megfosztották magyar állampolgárságától, amire válaszképpen számos város és vármegye díszpolgári címmel tüntette ki.

1894. március 20-án bekövetkezett halála után holttestét vonattal hozták haza. Április 1-jén – a Budapest székesfőváros által rendezett – díszpompás temetésen félmillió ember kísérte utolsó útjára, a Kerepesi úti temetőbe, ahol sírja fölé néhány év múlva az ország legnagyobb mauzóleumát építették. Kossuth megítélése politikai pályafutása során ellentmondásos volt, parázs vitákat folytatott Széchenyivel, Görgeyvel, Deákkal, de még emigrációbeli társaival is. Száműzetésében aztán a magyar nemzeti függetlenségért folytatott harc jelképévé vált, alakja köré, amely halála után az emlékezetben egyre nagyobbra nőtt, kultusz szövődött. Nevét utcák és közintézmények, a legmagasabb állami kulturális díj és a fő közszolgálati rádióadó viseli, csaknem minden magyar településen áll szobra, a forint bevezetése után arcképe a legmagasabb címletű, 100 forintos bankjegyre került. Hangját 1890-ben fonográfra rögzítették, ez a legrégibb fennmaradt magyar hangfelvétel.