Köszöntő köszönet
Tíz napja csaknem, hogy felkértek, írjak az ünnepi lapszámba néhány sort. Hogy nekem személy szerint mit jelent a Népújság, s a Népújságban közölni. Nem dicséretet, hanem tárgyilagos, őszinte véleményt várnak.
Tíz napja csaknem, hogy felkértek, írjak az ünnepi lapszámba néhány sort. Hogy nekem személy szerint mit jelent a Népújság, s a Népújságban közölni. Nem dicséretet, hanem tárgyilagos, őszinte véleményt várnak.
Mit jelent nekem a Népújság? Folytonosságot.
Kezemben a vásárhelyi napilap 11738. száma, 1989-ből. Az első, ami Népújsággá átkeresztelve jelent meg huszonöt éve. 1951 januárjában születtem, amikor a marosvásárhelyi napilap még néhány hónapig a Népújság nevet viselte. Gyerekként én már csak a Vörös Zászlót ismertem. Nagyapám, a nyugdíjas kántortanító vele kezdte a napot.
Mit jelent nekem a Népújság? A hatvanas években a tudásszerzés és tájékozódás szűk mezsgyéjű lehetőségét. Dédnagynéném, aztán édesanyám haláláig vagdosta ki a fontosabbnak vélt cikkeket az akkori lapszámokból. Máig őrzöm a hatvanas évek helytörténeti cikkeit és néprajzi egész vagy kétoldalas összeállításait.
Meg a szépirodalmi oldalakat. Emlékszem, hogy az irodalmi mellékletben olvastuk először Székely János verseit a ’69-es Maradékból. Utána tették indexre azt a kötetét, s mi barátom Szent György utcai lakásán olvastuk újra a be nem szolgáltatott példányból az Öröksakkot, az Előrét s a Krokodilok és elefántokat.
Mit jelent nekem a Népújság? Czégeni Józsefet. A rádió Mikroenciklopédiájában volt szerencsém cikkszerző társa lenni, hogy aztán '90 januárjában, rá emlékezve, újraközöljem egy esszéjét. Példaképem máig az újság egykori legnépszerűbb tudománynépszerűsítője.
Mit jelent nekem ez az újság? Hálát. Hálás vagyok mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy folytassam azt otthon, amit rádiós külmunkatársként kezdtem, s folytattam egy másik országban, tudománynépszerűsítőként. Azt, amit valamikor, még a marosvásárhelyi rádió bezárása előtt, a velem készített interjú során úgy fogalmaztam meg barátom mikrofonja előtt, hogy én a népemet fogom középiskolás fokon tanítani.
Mit jelent nekem a Népújság? Mióta felkerült a világhálóra, azóta napi rendszerességgel az otthon híreit. Megtartó erőt. Ma már én nyomtatom ki, s teszem félre a cikkeket. Régi tanár kolléganőm, Szász Magdi Szőkefalváról jut eszembe. Írta volt, hogy annyira örülnek, hogy velem bolyonghatják végig az újságban az együtt megismert tájakat.
Mit jelent nekem a Népújság? Rég elsárgult tudósítást. Bolyais osztályom a magyar fociválogatott meccseire rendszeresen táviratot küldött, amit Szepesi Gyuri bácsi hűségesen be is olvasott. Történt, hogy az új Postapalota – rég volt az új – megnyitóját beharangozó fényképes tudósítás illusztrációjaként az éppen küldetésben lévő osztálytársaimat kapta lencsevégre az újság fotósa, mit sem sejtve, hogy akkor éppen, tanóráról ellógva, az aktuális meccsre küldött táviratot adták fel.
Mit jelent nekem a Népújság? Jelenti a friss nyomdafestékszag emlékét, amint a reggeli trafiknyitáskor, a Bolyai téren, az Oroszlán sarkában, vagy a régi távolsági buszállomáson, a szovátai „kávédaráló” indóházának tőszomszédságában fiatal ingázó tanárként naponta megvettem.
Mit jelent nekem a Népújság? A szülővárosomat, amely nagylelkűen eltűri, hogy szeressem. Jelenti azt, hogy tékozló fiát magához ölelte ez a hely, ami a világ közepe.
S tudom, hogy ezen a földtekén a miénk. Mindnyájunké, marosvásárhelyieké, Maros mentieké, Küküllő mentieké, murokországbélieké.
Tárgyilagos, elfogulatlan véleményt nem tudok mondani az újságról. De őszinte véleményt igen. S ha ez dicséret, nézzék el nekem.
Kelt 2014. december 23-án, a 11886. napszámos lapszám megjelenésekor.
Mert ez a napilap is napszámos. Ahogy a tanító is: a nemzet napszámosa.
Maradok kiváló tisztelettel és személyes köszönettel:
Kiss Székely Zoltán napszámos tanító
