Kosztolányi Dezső: Halottak

• 2014-10-31 14:44:29

Volt emberek. Ha nincsenek is, vannak még. Csodák.

Volt emberek.

Ha nincsenek is, vannak még. Csodák.

Nem téve semmit, nem akarva semmit,

hatnak tovább.

Futók közt titokzatos megállók.

A mély, sötét vizekbe néma, lassú

hálók.

Képek,

már megdermedtek és örökre

szépek.

Nem-élők,

mindent felejtő, mindent porba ejtő

henyélők,

kiknek kezéből a haraszt alatt

lassan kihullt a dús tapasztalat.

Nem tudja itt Newton az egyszeregyet,

fejére tompa éjszaka borul,

Kleopátra a csókokat feledte

és Shakespeare elfelejtett angolul.

Nem ismeri meg itt anya a lányát,

sem a tudós ezer bogos talányát.

Ábrándok ők, kiket valóra bűvöl

az áhítat, az ima és a csók.

Idézetek egy régi-régi műből,

kilobbant sejtcsomók.