Kozi az idén mind a hét versenyén diadalmaskodott!

A szovátai Domokos Kázmér Iskolaközpontban vallástanárként dolgozó, 60 éves Kozomos Lajos gyerekkora óta atlétizál: előbb az 1500 méteres távon versenyzett, idővel rátért a hosszabb távokra, főleg a félmaratoni távra. Élete során eddig mintegy 500 ezer kilométert szaladt le, csak a Medve-tó körül mintegy 70 ezer kilométert tett meg. Eddig összesen 130 érmet és 88 kupát nyert, a tavaly és az idén 21 versenyen vett részt, ezeken 13 alkalommal diadalmaskodott – az idén eddig mind a hét versenyen aranyérmet szerzett –, a másik nyolc rendezvényen dobogós lett! 

Kozi (ahogy barátai ismerik) az idéntől már a +60-as kategóriában versenyez. Az idéni megmérettetéseiről így fogalmazott a hosszútávfutó: 

– Általában 10 és 21 kilométeres távokon veszek részt, főleg hegyi terepeken. Az idei első versenyemre Szovátán került sor, ahol az 5 kilométeres távon lettem első, aztán a marosvásárhelyi félmaratonon diadalmaskodtam kategóriámban, majd a Tusnád-maratonon, valamint az Istenszékén, Borszéken és Fogarason megrendezett terepversenyeken léphettem fel a dobogó legmagasabb fokára, így bővítettem érem- és serleggyűjteményem is. 

Hat évvel korábban az Erdőszentgyörgyön élő Csizmadi Mihály Zsolt ultramaraton-futó barátom kért fel, hogy versenyekre járjak vele, azóta a versenyszerű terepfutás lett a hobbim, egyben életformám – tekintett vissza Kozomos Lajos, aki 2017. augusztus 8-án érte el élete legjobb eredményét a Tatai Minimaratonon, ahol az 50-59 évesek kategóriájában első lett, és a hármas váltóban is aranyérmet szerzett szovátai társaival. 

Arra a kérdésre, hogy hol készül fel a versenyekre, a szovátai rövidtávfutó ezt válaszolta: 

– A napi edzésadagom 10–20 kilométer szaladás, de versenyek előtt sprintedzéseket is tartok, akkor csak 5–6 kilométert szaladok, hogy az izmaim szokják az erőfeszítést. Edzésként sokszor Szovátáról felfutok Parajdra, hogy meglátogassam a három és fél éves unokámat, a távolság oda-vissza 12 kilométernek felel meg. De az edzéseim nagy részét hetente több alkalommal a Sóvidéki-dombság északnyugati szegletében lévő Siklódi-hegy dombjain végzem: ez a távolság Szovátától az 1025 méteren található Siklódi-kő csúcsig oda-vissza mintegy 20 kilométert jelent. 

Úgy vélem, a vallást nagyon nehéz tanítani, ezért is szinte naponta járok és szaladok az erdőkben, dombokon, így pozitív energiával töltődöm fel, és kikapcsolódást jelent számomra. Ha egy edzésem kimarad a kedvezőtlen időjárás miatt, akkor otthon tornászom – mondta el a gyergyótekerőpataki Visszafolyó SE veterán versenyzője, aki 1980-ban a marosvásárhelyi ASA versenyzőjeként (edző Szász Albert) egy porckopásos sérülés miatt maradt le a moszkvai nyári olimpiáról. 

Kozomos azt is megemlítette, hogy a szaladásai során gyakran találkozik állatokkal az erdőkben, mezőkön, sőt több tíz alkalommal ,,futott össze” medvével is: 

– Szarvassal, őzekkel és rókával is sokszor találkoztam, mindig érzem, amikor utóbbiaknak a nyomában szaladok, mert irtó büdösek, akár a vaddisznók, amelyeket szintén nemegyszer láttam már. Pontosan 50 alkalommal láttam medvét, illetve találkoztam is vele futás közben, de soha nem támadott meg, én mindig megálltam, rám nézett, méregetett, aztán továbbment. A vadászok szerint már éreznek és megszoktak engem a vadállatok, ugyanis gyakran szaladok az ő területükön, ezért nem bántanak. Amúgy a medvékkel történt találkozásaimat egy kis füzetben napra és órára pontosan feljegyeztem – mesélte el a szovátai vallástanár, aki 1985-ben 10-es osztályzattal jutott be a teológiára, de azért nem folytatta, mert rájött, hogy a család nélkül nem lett volna teljes az élete. 

Érdekességként említhető meg, hogy Kozomos Lajos immár harminchárom éve házas, de amikor még udvarolt feleségének, a telepről 5–6 kilométert tett meg hozzá, azt is szaladva. 

– A feleségem már a kapcsolatunk elején elfogadta, hogy ez a hobbim, a lányaim is úgy nőttek fel, hogy már 2-3 éves koruktól velem szaladtak. Az egyikük hajdanán terepszaladásban országos bajnoki címet szerzett Soós Levente testnevelő tanár irányítása alatt. Édesapám úgy nevelt fel minket, hogy az életünket ne tudjuk elképzelni sport és vallás nélkül, hiszen a lélek, a szellem és a test egy hullámhosszon kell hogy legyen. Milyen igaza volt! – állapította meg Kozomos Lajos.