Közös szalagavató Marosvásárhelyen

Örömteli eseménynek voltunk részesei pénteken a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban, ahol három kiemelkedő magyar tannyelvű intézmény szalagavató ünnepségét tartották.

Fotó: Vajda György

Örömteli eseménynek voltunk részesei pénteken a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban, ahol három kiemelkedő magyar tannyelvű intézmény – a Bolyai Farkas Elméleti Líceum, a Református Kollégium és a Római Katolikus Gimnázium, összesen tíz osztály – szalagavató ünnepségét tartották. Együtt a sok Bocskai-nyakkendős ifjú látványa önmagában is szívet melengető, hiszen szülőknek, pedagógusoknak nem kell ennél nagyobb boldogság, mint megélni a valóságot, hogy újabb magyar gyermekek generációja nőtt fel, a mieink, akiket szeretettel és gondoskodással neveltünk, tudással, hittel vérteztünk fel, s akiket reménnyel és bizakodással rövidesen útra bocsátunk. A feltűzött szalag szimbolikusan hirdette, egészen más, a nagykorúság dimenziójába léptek a tizenkettedikes diákok, akik idén nem utoljára öltik magukra az ünneplőt. A ballagás és az érettségi következik.

Szép és életre szóló élmény a szalagavató, hiszen sok munka, befektetett energia, fáradság és törődés összesűrített ünnepi kinyilatkoztatása. Kalandos utazás az élet, a szalagavató egy új állomás ebben az utazásban, s innen már nagyobb felelősségtudatra vált az utazó, akinek minél tökéletesebben meg kell értenie a világot és – ami sokszor nehezebb – önmagát.

A régi szép idők most van!

– Újdonság, egyedülálló esemény Marosvásárhely történetében, hogy egyszerre három iskola növendékeinek tartjuk a maturandus ünnepségét… Egyedülálló és meg nem ismétlődő esemény a diákok, szülők életében. Ez a nap a tiétek. Kioktatni titeket a felnőtt életről még korai, egyrészt ehhez még nem vagytok elég nagyok, másrészt úgyis túl sokat tudtok. Mostanig viszonylag gondtalan életformátokban beindul az Oscar Wilde-féle filozófia egyik tétele: eddig fiatalok voltunk, most más mentséget kell keresnünk! Ma nehéz olyan életfilozófiáról beszélni, amely állandó érvényű lenne, mert a jelen világ annyira felgyorsult, annyira túlinformatizált, annyira agresszivitással teli, hogy lassan elvesztődnek az igazi értékek: az egymás megbecsülése, a szeretet, a jóság, az élet tisztelete, a hit, a remény és a szeretet. Lassan búcsúztok az iskolától, ez fájó tud lenni, mert láthatatlan szálak kötnek ide. Később tisztává válik, ezekből az élményekből alakulnak ki az emlékek, itt fejlődnek ki az igazi barátságok. A fiatal az, akinek fogalma sincs róla, hogy a régi szép idők, az most van – mondta dr. Bálint István, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatója.

Most kezdődnek a kihívások, az új lehetőségek

Az igazgatói köszöntéseket Benedek Zsolt, a Református Kollégium igazgatója folytatta, aki kiemelte, hogy a felnőtté válás egyik legszebb állomása a szalagavató ünnepség. A szülőkhöz szólva mondta, gyönyörködjenek gyermekeikben, akár meg is hatódhatnak egy kicsit a szalagtűzés közben. Jó döntésük volt, amikor a Református Kollégiumba irányították őket, ahol tudást szereztek, értelemmel vértezték fel őket, megerősödtek a hitben és törődtek velük. – Az a szalag, amit most kaptok, jelkép. Arra hívja fel a figyelmet, hogy viselője egy végzős diák. Felfogható kitüntetésnek is, amire büszkék lehettek… A szalagnak két vége van, az egyik azt mutatja, hogy valami véget ért, a másik azt, hogy valami új kezdődik: kihívások, új lehetőségek. A szalag egy közösséget is jelképez, ami csodálatos burkot von körénk. Kívánom, hogy minden úgy sikerüljön, ahogy elterveztétek – mondta az igazgató.

Legyetek boldogok!

– Minden szalagavató egyedi, most egyedül csak rólatok szól. Egyedi, mert a Római Katolikus Gimnázium évtizedek óta nem köszöntötte végzőseit. Bízom benne, hogy ez a számotokra egyedi alkalom az iskolának nem egyedi, hanem az újrakezdés utáni első alkalom lesz… Mindannyian megértünk egy sor változást. Akik bolyais gólyaként kezdtétek, ma katolikus gimnázium végzőseként álltok itt… Generációk sorát indította útjára ez az iskola, s ezt a sort ti újraindítjátok. Történelmi feladatot teljesítetek. Ti vagytok a híd a felszámolásra ítélt múlt és reménybe vetett jövő között… A híd kell, mert összeköt múltat, jelent, jövőt, személyeket, minket… Szalagavatót először az 1830-as években Selmecbányán tartottak Valetas néven, a valete latin szó jelentése: Éljetek boldogul! S amikor ezt kívánom nektek, akkor tudnom kellene, hogy mitől lennétek ti egyenként boldogok: a tanulmányi eredményektől, a sikeres érettségitől, az egyetemre való bejutástól, szerelemtől, a családalapítástól, elégedettségtől? – nem tudom. De azt igen, hogy mindannyian boldogságra vagyunk teremtve. Keressétek a boldogságot, találjátok meg! Az igazi boldogságot! Kívánom, hogy valete! Legyetek boldogok! – hangzott el dr. Tamási Zsolt ünnepi köszöntője.

A szalagavatón sok szép beszéd, gondolat, útravaló hangzott el, fellépett az iskola Kájoni János furulyaegyüttese, bécsi keringőben gyönyörködhettünk, majd néptáncot is láthattunk. Az osztályok sorra mutatkoztak be, levetítették a róluk szóló kisfilmeket, majd az osztályfőnökök kíséretében vonultak fel a színpadra, hogy mindenkinek feltűzzék a szalagot. Szép volt, megható.