Külön az osztályban és külön a játszótéren
Reggelente a Bosznia-Hercegovina középső részén, a Bosnyák-horvát Föderációban lévő Vitez nevű kisvárosban a korábban Testvériség és Egység nevű általános iskolához érve a katolikus horvát diákok jobbra, a muzulmán bosnyák nebulók pedig balra tartanak.
Reggelente a Bosznia-Hercegovina középső részén, a Bosnyák-horvát Föderációban lévő Vitez nevű kisvárosban a korábban Testvériség és Egység nevű általános iskolához érve a katolikus horvát diákok jobbra, a muzulmán bosnyák nebulók pedig balra tartanak. A horvátok az iskola nemrég felújított vidám külsejű, főépületében tanulnak, a mohamedánok tantermei pedig egy rozzant, kopott melléképületben vannak.
A mintegy százezer ember életét követelő, 1992–95 közötti háború végére az iskola a horvát vonalak mögé került, és ott is maradt. A gyerekek szülei a szerbekkel szemben korábban szövetséges, de aztán egymás ellen fordult muzulmán bosnyákok és horvátok egyik legkegyetlenebb háborúját vívták meg. Vitez a „gyűrűn” belülre került, enklávévá vált az enklávéban – kis muzulmán sziget volt a horvát milíciától körülvéve, amelyet bosnyák erők kerítettek körbe.
A megosztottság továbbra is megvan, és különösen éles az iskolán belül.
„Inkább elköltöznék, semhogy vegyes iskolába járassam a gyerekemet. Nagy itt a gyűlölet” – mondta Borislav Krizanac 32 éves horvát melegburkoló a The New York Timesnak.
Az iskola mai diákjai még meg se születtek, amikor 15 évvel ezelőtt a daytoni békemegállapodás véget vetett a harcoknak, és létrehozott két entitást: a Bosnyák-horvát Föderációt és a Szerb Köztársaságot. A helyiek szerint a három népcsoport – szerbek, horvátok és muzulmán bosnyákok – közti bonyolult egyensúly inkább megszilárdította a megosztottságot, mintsem eltüntette volna. Az biztos, hogy megbékélésre nem került sor.
A háborúnak nem tudnak véget vetni
A Vitezi Általános Iskolában, ahol 820 gyerek jár a horvát főépületbe és 500 muzulmán a melléképületbe, a gyerekek azt mondják, hogy állandóak a diákok közti verekedések, amelyek rendszerint vallási vagy nyelvi különbségek miatt törnek ki. A két iskolában egyforma a tanítási rend, és a tanárok panaszkodnak, hogy rendkívüli erőfeszítéssel tudják csak fenntartani a rendet a szünetekben.
„A verekedéseket le tudják állítani, de a háborúnak nem képesek véget vetni” – vélekedett Rijad Pedljak, egy hatalmas barna szemű muzulmán nyolcadikos.
Damir Masic, a boszniai föderáció oktatási minisztere szerint 34 hasonló iskola van a föderációban, és bár léteznek köztük különbségek, a miniszter mindegyiket „megosztottnak” nevezi. Kilencben egy tető alatt külön horvát és külön bosnyák iskola működik; tizenkettő elvben egységes, de a két nemzetiséghez tartozó diákok külön osztályokban tanulnak; hat hivatalosan valamelyik nemzetiségé, és más iskolákból is befogad osztályokat, hat pedig más iskolákba is küld gyerekeket, hogy az ottani, az övétől eltérő tanmenet alapján tanuljanak. Egy iskolaépületben általános és középiskola is működik, mindegyik két külön tanrenddel.
A posztját tavaly október óta betöltő oktatási miniszter szerint miközben az egységesítés elsődleges cél, nehéz lesz elérni, mert az oktatáspolitika csaknem teljes egészében a Bosnyák-horvát Föderáció tíz kantonjának hatáskörébe tartozik. Van némi költségvetési hatásköre, amellyel befolyásolhatja a kantonokat, de kemény ellenállásra számít a politikusok részéről, akik szerinte etnikai alapon politizálnak, és „megpróbálják tönkretenni ezt az országot”.
„Ezek a politikusok valamikor mind együtt, egy fedél alá jártak iskolába. Évszázadokon keresztül együtt éltünk, nem egymás mellett. Ez a probléma csak húsz éve létezik” – húzta alá Damir Masic az amerikai lapnak.
Mindenből kettő van
Vitezben sok intézmény – sportklubok, de a tűzoltóság is – máig megosztott. A háború alatt a mohamedánok szerezték meg a régi tűzoltóságot, úgyhogy a horvátoknak létre kellett hozniuk a sajátjukat.
„Vitezben mindenből kettő van – fedte fel Senad Omanovic, a mohamedán tűzoltóság 55 éves parancsnoka. – Ami nekik van, az nekünk is van.”
A tűzoltóság azonban csak egy számon hívható, és a hívás a telefonáló mobiljának előhívó számától függően automatikusan fut be vagy a mohamedán, vagy a horvát állomásra. A nagyjából egyforma lefedettség mellett a muszlimok többnyire a BH Telecom, a horvátok pedig az Eronet szolgáltatását veszik igénybe. Többé nem kell megkérdezni egy boszniaitól a nevét, hogy el lehessen dönteni, melyik nemzetiséghez tartozik, elég megtudni a telefonszámát...
A horvát tűzoltóság egy ideiglenes épület a város központi, horvát részén. A felszerelése gyér. Borislav Krizanac, a melegburkoló, aki a tűzoltó készülékét vitte ellenőriztetni, erős ellenérzéssel nyilatkozott a szomszédairól. Az egyik legsúlyosabb sértés szerinte az, amikor muszlimok vallási üdvözlést, például szálem alejkumot mondanak „jó napot” helyett közintézményekben, például a városházán. A horvátok szerint ez a győzelmi pöffeszkedés jele. „Olyankor dühös vagyok és elátkozom őket” – vallotta be.
Arra a kérdésre, hogy ha kigyulladna a háza, felhívná-e a muzulmán tűzoltóságot, hogy oltsa el a tüzet, a férfi határozottan válaszolta: „inkább hagynám leégni”.
Más tévéshow-kat néznek, és más szavakat használnak
A városházán Marija Grabovac polgármester-helyettes kifejtette, hogy szerinte az iskolával kapcsolatos problémákat a boszniai muzulmán politikai párt nagyította fel azért, hogy jó pontokat szerezzen. Meggyőződése, hogy a muszlim szülők a megosztott iskolába járatják a gyerekeiket akkor is, ha a közelükben van jobb iskola, „csak hogy azt mondhassák: ez az iskola nagyon zsúfolt, nézzék, milyen rosszak a körülmények”.
A mohamedánok hasonló vádakat sorolnak: szerintük a horvát politikai pártok nyomást gyakorolnak a szülőkre azért, hogy a tőlük távoli iskolába járassák a gyerekeiket, megakadályozva, hogy üres termek legyenek, amelyeket a mohamedánok megtölthetnének, hogy aztán „elfoglalják” az egész intézményt.
