Különböző típusú okiratok – az új perrendtartási szabályok szerint
Ahogy már említettük, a bizonyítékokra és a bizonyítékok szolgáltatására vonatkozó törvényi előírásokat február 15-étől az új polgári eljárási törvénykönyv rögzíti.
Ahogy már említettük, a bizonyítékokra és a bizonyítékok szolgáltatására vonatkozó törvényi előírásokat február 15-étől az új polgári eljárási törvénykönyv rögzíti. Ezek a szabályozások csupán az említett időpont után iktatott peres ügyekre vonatkoznak.
Ez alkalommal a különböző típusú okiratokra térünk ki, mint bizonyítási eszközök, a február 1-jén hatályba lépett új polgári eljárási törvénykönyv szerint.
Az okiratok az új polgári törvénykezés értelmében három főbb csoportba sorolhatók: hiteles és nem hiteles, valamint informatikai alapú okiratok. Megjegyezzük, hogy az aktuális törvénykezés a polgári perben csakis az első két csoportot szabályozza mint bizonyítási eszközt.
Bizonyításra eddig a leggyakrabban használtak a hiteles iratok (act autentic), valamint a magánokiratok (act sub semnătură privată) voltak.
Hiteles okiratok azok az iratok, amelyek bizonyos formai törvényes előírásoknak megfelelnek és köztisztviselő, közintézmény, vagy más, közhatalommal rendelkező személy állította össze, illetve hitelesítette az előkészített (megszerkesztett) iratot.
Amikor az egyik fél hiteles okiratot használ fel bizonyítás céljából, a másik félnek fontos tudni, hogy milyen módon tud védekezni ez ellen, pontosabban: milyen eljárást kell követnie a hiteles okiratba foglalt tények ellenkezőjének bizonyítása érdekében.
Minden hiteles okirat két csoportba sorolható feljegyzéseket tartalmaz: olyan tények, amelyeket a hiteles okirat készítője személyesen megállapíthat (a felek azonosítási adatai, a felek beleegyezése, az okirat összeállításának időpontja és az aláírások), valamint azok, amelyek a személy nyilatkozataiból erednek.
Az első csoportba tartozó feljegyzések valódiságát csak abban az esetben lehet megkérdőjelezni, amikor a hiteles okirat hamisnak nyilvánul egy sajátos eljárás eredményeképpen. A második kategóriába tartozó tényeket az érdekelt fél ellenbizonyítással is megcáfolhatja.
Azok az okiratok, amelyek nem tesznek eleget a hiteles okiratokra vonatkozó törvényi előírásoknak, de a nyilatkozó/szerződő felek aláírását tartalmazzák, felhasználhatók magánokiratokként.
Így tehát magánokirat az az irat, amely a felek aláírását tartalmazza. Ilyen okiratot bármely fél személyesen, vagy egy általa erre a célra felhatalmazott személy, vagy bárki más készíthet, más formaság nélkül.
A magánokiratok nem igényelnek különösebb formaságot, az egyetlen általános és nélkülözhetetlen feltétel, hogy a személynek vagy személyeknek az aláírását tartalmazzák.
E szabály alól is van kivétel: a kötelező többszörös példány a kétoldali (kölcsönös) egyezségek esetén, a pénzbeli tartozások esetében pedig a magánokiratot a magát elkötelező fél kell aláírja, vagy kötelező módon tartalmaznia kell a „jó és elfogadott” záradékot, megjelölve az aláírásnál a tartozás összegét.
Egy bizonyítás céljára használt magánokirathoz a felek két módon viszonyulhatnak: vagy elismerik ennek írását és az aláírást, vagy letagadják ezeket. Az utóbbi esetben két módszer alkalmazható a magánokirat valódiságának megállapítására: a törvényszék közvetlenül ellenőrzi, vagy közvetett módon (szakértő révén), illetve – amikor valamelyik fél maga az okirat hamisságát állítja – a törvényszék elrendelheti a nyomozó szervek értesítését a szükséges eljárások lebonyolítása érdekében.
Az informatikai adathordozón (înscris pe suport informatic) található okiratok olyan iratok, amelyeket számítógépes dokumentumban rögzítettek.
Kérdésekkel vagy hozzáfűznivalókkal forduljanak alulírotthoz a következő e-mail címen: mhistvan@gmail.com
