Különös felfedezés
A szombati Népújságban olvastam, hogy Farkas Ibolya színművésznő 75. születésnapját ünneplik. Különös felfedezés, mert én is ugyanabban az évben, március 5-én születtem.
A szombati Népújságban olvastam, hogy Farkas Ibolya színművésznő 75. születésnapját ünneplik. Különös felfedezés, mert én is ugyanabban az évben, március 5-én születtem. Ráadásul velem is megtörtént, hogy a jobb csuklóm eltörött négy héttel ezelőtt. Különös véletlenek. Én református lelkész özvegye vagyok. Ebben is hasonlítunk, mert elveszítettük a társunkat, akire mindenben számíthattunk.
A férjemmel együtt egy kedves Maros menti faluban, Csittszentivánon szolgáltunk 41 éven át. Én a kántori szolgálatot végeztem. Nagyon szerettük a gyülekezetünket, a falusi embereket, mert mindketten egyszerű földműves, hívő református családban nőttünk fel.
Nyugdíjas korunkban megadatott a lehetőség, hogy több vásárhelyi gyülekezetben szolgáljunk Istenünk dicsőségére. Farkas Ibolya művésznő és kedves férje, Lohinszky művész úr egész magyar népünket szolgálták felejthetetlen alakításokkal.
Mi egy kisebb közösséget szolgáltunk, de úgy érzem, a szolgálatok hasonlóak voltak. Jó érzés, ha másokért tehetünk, ha másoknak szolgálhatunk.
Kívánok a művésznőnek – utólag is – még sok áldott évet, erőt, kitartást, hitet a jóban és a szépben.
Szeretném személyesen megismerni, hiszem, hogy Isten majd ad erre lehetőséget, ha jónak látja.
Színházban rég nem voltam, de a Farkas Ibolya művésznő előadását Isten segítségével megnézem.
Adjon az Úr erőt a művésznőnek, hogy még sokáig szolgálja magyar népünket, mindannyiunk örömére!
Özv. Balog Károlyné Etelka
