A Kultúrpalota üzenete

December 7-én az építésének századik évfordulójára rendezett ünnepségek egyik záróakkordjaként marosvásárhelyi művészek hangján mondta el üzenetét, amelynek megértésében szakemberek előadása is segített a palotát megtöltő idős és fiatal közönségnek.

Fotó: Fülöp Tímea

Annyi szép élmény forrása volt az évek során, hogy nem is figyeltünk arra, amit önmagában üzen, amit a Gödöllői Művésztelep alkotói beleálmodtak az épületbe, amely a művészetek erdélyi fellegvárának épült. December 7-én az építésének századik évfordulójára rendezett ünnepségek egyik záróakkordjaként marosvásárhelyi művészek hangján mondta el üzenetét, amelynek megértésében szakemberek előadása is segített a palotát megtöltő idős és fiatal közönségnek. S amit immár CD-lemezen is meghallgathat az, aki nemcsak látni, hanem érteni és érezni is szeretné a falra festett, színes ólomüvegbe zárt, kőbe faragott, vasból kovácsolt jelképeket és azok üzenetét.

Ami az erdélyi magyar népi kultúra értékeiről szól. Ebből ihletődtek száz évvel ezelőtt a gödöllői művészek, akik a magyar formanyelv megteremtésére törekedtek az építészetben és a díszítőművészetben egyaránt. S akik olyan lelkesen kutatták, annyira értékelték a kalotaszegi, torockói népművészetet, hogy előnévként e két település elnevezését is felvették a sajátjuk mellé (Körösfői-Kriesch Aladár, Toroczkai Wigand Ede) – hangzott el Oniga Erika művészettörténész ismertetőjében.

Asztalos Enikő néprajzkutató köszöntötte az ötletgazda Kilyén Ilka színművésznőt, aki korszerű hangzó anyaggá alakította a Kultúrpalota képi valóságát, majd hozzátette: nem is tudja, hogy korábban miért nem jutott ez eszébe valakinek. Előadásában a népi motívumok jelentését magyarázta: a bejárati ajtón levő gyönyörű kovácsoltvas életfákat, az ősi magyar hitvilágot megelevenítő freskót a táltosokkal, a fehér lóval és a világfával, a nagyteremben látható madaras, életkutas s az orgonát díszítő virágmotívumokat és kopjafákat. Beszélt a Tükörterem ablakain megelevenedő székely népi életről, a Csaba királyfiról szóló mondáról, s a balladák különösen érvényes üzenetéről, miszerint az érzelmeket nem érdemes a kincsért, a vagyonért feláldozni.

Kilyén Ilka színművésznő, a CD-lemez és a műsor megálmodója azt az egykori magyarórát idézte, amelyen tanárnője, Bukaresti Erzsébet meghívására Keresztes Gyula bemutatta a palotát, s a sok csoda láttán érlelődött meg a kilencedikes diáklányban, hogy el kellene mondani a balladákat.

Színész- és zenésztársaiban lelkes támogatókra talált, akik az első szóra vállalták, hogy lemezre mondják a prózai szöveget, elénekelik a dalokat. Így állt össze a 80 perces műsor, amelyet a palotában előadtak. A táltosok történetét és a Báthori Boldizsár című mondát Tollas Gábor tolmácsolta, a Réka asszony sírja című népmondát, a Budai Ilona és a Virágok vetélkedése című balladákat Csíki Hajnal színművésznő mondta el, a Júlia, szép leány és a Szép Salamon Sára című balladát ill. az Égig érő fa című népmesét Kilyén Ilka adta elő. Kőmíves Kelemenné tragikus története Györffy András színművész szavalata nyomán elevenedett meg, a Kodály Zoltán feldolgozásában megszólaló Kádár Kata című népballadát Madaras Ildikó énekes adta elő Ávéd Éva zongoraművész kíséretében. A Kultúrpalota üvegablakain megjelenő díszes kalotaszegi majd mezőségi népviseletben Ritziu Ilka Krisztina népdalokat énekelt. Kalotaszegi, marosszéki, dunántúli és virágénekekből álló összeállítással a Cinige zenekar lépett színpadra. Koszorús Kálmán és zenekara kísérte Buta Árpád énekest, aki a kisterem eltávolított felirata alapján a Hej, Rákóczi, Bercsényi című kuruc dalt és a híres cigányzenészről, Cinka Pannáról szóló nótát énekelte.

A műsort vezető Kilyén Ilka szaktanácsadóinak, anyagi támogatóinak és a szervezésben segítséget nyújtó személyeknek mondott köszönetet. A közönség pedig hosszan tartó tapssal jutalmazta a változatos, lélekhez szóló, kellemesen szép és tanulságos estet, ünnepelte az előadókat és velük együtt a százéves Kultúrpalotát is.