Kusztos Endre-emlékkiállítás

Március 7-én, szombaton délután nyílt Marosvásárhelyen az Unitárius Egyház Bolyai téri Derzsi János-termében. A művész három héttel ezelőtt bekövetkezett tragikus halálát követő első tárlat magángyűjtő, dr. Madaras Sándor kezdeményezésére került közönség elé. Kusztos Endre művészetéhez, egyéniségéhez méltó főhajtás, elegáns, szép, rangos kiállítás. Ezt így érezhették mindazok, akik a megnyitóra egybegyűltek emlékezni, a grafikus festővel – ha csupán gondolatban is – újra találkozni. Az életmű lezárult, Madaras doktor nagyszerű műgyűjteményében még nagyobb becsben lesznek ezután a Kusztos-képek. A kilenc nagyméretű szénrajz, amelyekkel a tárlaton a vásárhelyi művészetkedvelők találkozhatnak, az alkotó munkásságának megannyi reprezentatív darabja. Drámai erejű rajzos metaforák, értelmi, érzelmi telítettség, szakmai megvalósítás tekintetében egyaránt beilleszthetők a művész csúcsteljesítményei közé. Tulajdonosuk jó szemmel, jó érzékkel, alapos esztétikai tudással válogatta kollekciójába mindahányat. És milyen jó, hogy kevesen ugyan, de vannak körülöttünk ilyen lelkes művészetbarátok, akik másokkal is szívesen megosztják a műélvezet örömét! Dr. Madaras Sándor Kusztos Endre emberségét, művészi értékeit is kiemelte közvetlen hangú, baráti megemlékezésében, a korral hanyatló, gyengének tűnő fizikumot hatványozott energiákkal telítő alkotómunka erejére, a grafikák humánus üzenetére is kitért. Az ifjúkori Kusztos-olajfestmény, amely kissé elkülönül a tárlaton, arra nyújtott alkalmat, hogy a festő szeretett szülőföldjéről, a Küküllő mentéről és Makfalváról is szót ejtsen.

Az emlékkiállítást méltató Nagy Miklós Kund Kusztos művészetének sajátos erdélyiségét és egyben egyetemességét hangsúlyozta. Mindenik szénrajzhoz mi, itteniek, nemzettársak hozzátehetünk valami olyat, amit tapasztalatokban, szellemi, érzésbeli gyarapodásunkban csak itt, ezen a földön szerezhettünk be, ezért is érezhetjük ugyanazt a képek láttán, amit annak idején a készítőjük átélhetett, amikor a látvány bűvöletébe került. De a rajzok a földgolyó más tájain élőket is képesek megszólítani, bennük is szellemi, lelki pezsgést tudnak előidézni, az ő élményviláguk által is árnyaltabb lesz mondanivalójuk. A kiállítás plakátjára is kiemelt kusztosi gótika, a megtört, csonkjaiban is szenvedő fa, ez a különös, jellegzetes „székely csúcsív” nekünk talán mást – vagy mást is – jelent, mint az amerikaiak, esetleg az afrikaiak, távol-keletiek számára, de a találkozáskor bizonyára ők is eljutnak a lényeghez: a facsonk megtöretésében is erőt, további életképességet mutat, megtörténhet, hogy idővel a törzsből kinövő új hajtás jelzi majd az élet diadalát. A mű a sors kegyetlen fordulata folytán akaratlanul is a festő tragédiájára utal. Egyben figyelmeztet: vigyázzunk értékeinkre, Kusztos Endre örökségét is éltessük tovább!