Kút

Ha égve élsz, nem tudnak

összetörni, erre jöttem rá,

miközben így éltem, fellobbanástól

pernyehullásig, az álom

vakuvillanásától a valóság

szélesvásznú józanságáig,

hamu lettem, és kiszedegettem

magamból a parazsakat, megettem,

táltos lettem, repülni kezdtem, lezuhantam,

és kezdtem újra, a szikra is megégetett,

a száraz gally is megkarcolt, tévedtem,

beláttam, és közben mentem, mentem,

nem törődtem sem téllel, sem tavasszal,

a tengeren átgyalogoltam, a sivatagot

keresztülúsztam, a szívemet túléltem,

vettem másikat részletre, meghaltam

többször, és még mindig élek,

egyik felől a pokol angyalai, másik

felől a mennyország ördögei, mélységesen

mély a jelen kútja, ne mondjuk

feneketlennek.