Lapozó
Kezdődik este és reggel,/a nap, ha van értelme,/ha van látogatója,/ha beszélnek vele./Szól hozzá egy-egy kedves rokon,/és fogynak a szavak,/napról napra kevesebb. (Kinde Annamária).
Kezdődik este és reggel,/a nap, ha van értelme,/ha van látogatója,/ha beszélnek vele./Szól hozzá egy-egy kedves rokon,/és fogynak a szavak,/napról napra kevesebb. (Kinde Annamária). A suhancok egymást gyomrozva indultak a garázsok felé, viháncolásuk még jó ideig visszhangzott a tömbházak között. Aztán néma csöndbe süppedt a lakótelep, Irén odasimult Tiborhoz, s csak akkor kapta fel a fejét, amikor valahonnan a távolból hosszan elnyúló, nyers üvöltés hangzott fel. Csajoznak a gyerekek, nevette el magát Tibor, induljunk haza, hátha megzavarjuk őket. (Potozky László). Ott fogsz majd látni, ahol senki se lát,/ott fogsz majd szólni, ahol senki se hall./Taposni fogod a közöny sarát/egy kimerült próféta lábaival. (Láng Orsolya). A hangok a mellette álló kétgyermekes kántorból és a gyászoló gyülekezet soraiból törtek elő, és a sírás meg a visszafojtott kuncogás ötvözetét képezték. A pap követte a kántor pillantását és elakadt a szava. Meglátta ugyanis Macselár Miskát, aki illumináltan, véres kötényben és bogáncsokkal megkoronzáva állt egykori ivócimborájának a koporsója mellett és verejtékező homlokát egy hatalmas marhanyelvvel törölgette, amit zsíros nadrágja zsebéből húzott elő. (Tóth Ágnes). Felemelte a vélt sakktábláról a harangot, nyomhatott vagy harminc kilót. Vette a noteszt, a bábuk helyzete stimmelt. Már a kezében volt az apja lépéséhez a gyalog, amikor a szeme oldalra tapadt. Lassan bal kezébe vette a figurát, jobbja a pisztoly után indult. Nem mozgás volt, de valami nem illett a tájba. Közelebb húzódott, egy bukósisak volt. Felrúgta, tele volt. Homloktájt egy lyukat vett észre, belepróbált egy vékony ágat, szusszantott. Zsebébe csúsztatta a felvett gyalogot. Odébb az általa viselthez hasonló karbantartói egyenruha darabjait és széthordott csontokat talált. Viszonylag frisseket, tisztára rágottakat. (Váradi Nagy Pál). Klastrom zárt terű, köves udvarán tavaszodik tán./Árvizes, torkos idő; vagy cserzett/arcú öregség fonnyadt álmát is elorozva:/bukolikus? Ki ül ott szaggatott hitvány/köntösben – micsoda szerzet (!) –,/révedezőn, mintha napozna. (Lászlóffy Csaba). Arra a rossz érzésre ébredtem, hogy Öcsi átvert. Többé nem bízom benne. Később egy leveléből tudtam meg, hogy neki semmilyen gyerek nem kellett volna tőlem. Neki akkor már volt gyereke. Volt gyereke, és egy szeretője is volt hozzá. (Kiss Noémi). Hogyha nagyra dobbant gyáva szívem,/Kerestem alkotásra tért,/Ki magamért egyet se léptem,/Küzdöttem idegen ügyért,/S imé a nép, melyért kiszálltam,/Ha nem kövez meg, kinevet –/Én istenem, én istenem,/Miért hagytál el engemet? (Ignotus). Látó, 2013. március.
