A karanténidők elején, a gazdaság támogatására hozott intézkedéscsomag részeként sok munkahelyet menthetett volna meg az az ötlet, amit a legutóbbi kormányülésen jelentett be a munkaügyi miniszter. Így ez viszont csak egy újabb példája az olyan látszatintézkedésnek, amely papíron nem mutat rosszul, de gyakorlati haszna kevés van.
A regáti hivatalokra jellemző „alapossággal” kidolgozott terv szerint lesz támogatás azok számára, akik a válság miatt csökkentett munkaidőben kénytelenek dolgozni. A válságra már tavasztól lehetett számítani, s ezt az üdvözítő ellenintézkedést meg is hozták augusztus végén, nincs ám kapkodás odafent. Úgy tartják, a jó munkához idő kell, s a rosszhoz még több idő, hát ez a terv erre iskolapélda, mert az adott cég tavalyi eredményeihez viszonyított idei visszaesés alapján kell számolgatni, hogy ki jogosult rá, egyeztetni szakszervezettel meg hivatallal, gyártani egy mázsa iratot, csak hogy ne legyen bonyolult az eljárás. Az biztos, hogy aki ezt így ebben a formában kitalálta, az nem hasznos munkával szerzett jövedelemből él, mert ezzel a szakértelemmel jobb helyeken gyorsan elküldenék a mezőre fűszálakat számlálni.
Ám elvileg minden támogatás jól jön ezekben a nehéz időkben, és talán még ez a terv is megment néhány embert a munkanélküli-segélytől. De milyen jól jött volna egy ilyen támogatás például a vendéglátóknak vagy az összes olyan ágazatnak, ahol a bevétel oroszlánrészét a nyári szezonban kell előállítani! Persze még többet lehetett volna segíteni a gazdaságnak, ha az ilyen, a munkavállalók számára kétségtelenül hasznos lépések mellett a cégeknek is nyújtottak volna segítséget, csak nem így, a reumás éticsiga kocogótempójában.
És most, az iskolakezdés idején is remekül jönne egy ilyen támogatás, ha az állam hivatalai megdolgoznának az adópénzünkért. Így most, kevesebb mint két héttel a becsengetés előtt pontosan tudnák például, hogy mely iskolák nem alkalmasak a járvány szempontjából a diákok fogadására, és azokon a helyeken ezzel a tervvel már ki is lenne találva, hogy a nebuló mellett otthonmaradásra kényszerülő szülő ne maradjon fizetés nélkül. Még tovább menve, a távoktatásra fanyalodó kölöknek is jutna legalább táblagép meg széles sávú internet, hogy részesülhessen az okosodás örömeiben. Ott volt az egész nyár ezeket megoldani. Csak annyi a gond, hogy a kormányosok esze, ami volt is, üdülni ment, s még nem talált haza. De ennél csak az a rosszabb így, választási kampányok hajnalán, hogy a közügyek intézésére a szavazatainkért tolakodók közül a többi sem sokkal különb a mostani kormánycsapatnál, így jobb időkben egyelőre kár reménykedni.
