Látszólag tudatlanul

• 2011-06-22 14:23:15

• Joó Kristóf

Az Olvasó számára bizonyára nem hat a meglepetés erejével, hogy vannak hasonlóan hangzó szópárjaink, amelyeknek a beszélők tekintélyes hányada nem ismeri az értelmi különbségét.

Az Olvasó számára bizonyára nem hat a meglepetés erejével, hogy vannak hasonlóan hangzó szópárjaink, amelyeknek, bár tagjai jelentése jól elhatárolható (volna), a beszélők tekintélyes hányada nem ismeri az értelmi különbségét, ezért lépten-nyomon összetéveszti őket. Ma két ilyen szópárt veszünk szemügyre.

Jó pap holtig tanul – tartja a közmondás. (Mégis tudatlanul hal meg – teszik hozzá a még bölcsebbek.) Úgy gondolom, nagy igazság vagyon e mondás mindkét felében. Hogy mit jelent a tudatlanság, azt nem túl nehéz meghatározni: általánosan szólva az „alulinformált-ságot”, tájékozatlanságot, vagyis a megtanult és szervesen tudatba épített szellemi kincsek hiányát. Alakilag hasonló a tudattalan szavunk, az a szó tehát, amellyel a tudatlant sokszor összetévesztik. Leginkább akkor világíthatjuk meg a különbséget, ha a két fosztóképzős szó „pozitív” párját próbáljuk megkeresni. A tudatlannak leginkább a tudó volna az ellenpárja, még ha nem is túl gyakori használatú ez a szó. A tudattalannak viszont a tudatos áll a másik oldalán. S ebből következőleg a tudattalan nem az informálatlant, tanulatlant jelenti, hanem azt, aki nem fogja fel cselekvése, döntése, állapota lényegét, vagyis nem tudatos. Gyanús tehát az afféle állítás – illetve máris tévesztésre gyanakodhatunk –, hogy például „X. Y. tudatlanul áll kollégája pártjára.” A beszélő vélhetőleg azt szeretné mondani, hogy X. Y. úgy vállalt közösséget a kolléga nézeteivel, hogy nem gondolta át döntése lényegét, nem látta át következményeit, vagyis döntése kevéssé tudatos, ámde valószínűleg nem butaságból vagy tájékozatlanságból cselekedett így.

Másfelől a tudattalan lélektani műszóvá is vált, elsősorban a pszichoanalízis múlt századi felíveltével. „A hagyományos pszichoanalízis szemlélete szerint – olvashatjuk a definiáló tájékoztatást – a tudattalan elfojtott élményekből áll, a jungiánus szemszög ezt a személyes pszichikus masszát egyetemes, ún. kollektív tudattalannal egészíti ki.”

Láthatólag – látszólag. Az első szó arra mutat rá, hogy valami érzékelhetően (és semmiképp sem leplezetten) mutatkozik meg. A második szó pedig – éppen ellenkezőleg – azt sejteti, hogy a „tünemény” dacára feltételezhető egy másféle valóság is. Eszerint korántsem mindegy, hogy „láthatólag minden rendben van”, illetve „látszólag minden rendben van”. A két szó közötti különbséget jobban megvilágíthatjuk azzal, hogy a láthatólag szavunkhoz értelmileg valóban hozzá tudjuk rendelni az optikai érzékelést (a láthatólag vagy a szemmel láthatólag kifejezések jószerével szinonímák), a látszólag viszont az úgy tűnikkel mutat tartalmi rokonságot. Ha „X. Y. (szemmel) láthatólag jól érzi magát”, nyilván megkönnyebbülten fellélegezhetünk, mert X. Y. a nehéz időszakon immár túljutott, a gyógyulás útjára lépett. Ha viszont „X. Y. látszólag jól érzi magát”, ne adjuk fel az aggodalmaskodást! Hiszen lehet, hogy jó közérzete csak múlékony javulás, a látszólag azt sejteti: bármikor visszaeshet.

Nem árt az efféléket mérlegre tenni.