Lehetett volna talán „fűtéspótlék” is a címe ennek az írásnak, hiszen az utóbbi két évben annyiszor „befűtött” nekünk a kormány, s a jelek szerint jelenleg sem hagyja abba. Bizonyára azt gondolja, ebben a korán jött komisz télben szükség van némi „fűtéspótlékra”.
Lehetett volna talán „fűtéspótlék” is a címe ennek az írásnak, hiszen az utóbbi két évben annyiszor „befűtött” nekünk a kormány, s a jelek szerint jelenleg sem hagyja abba. Bizonyára azt gondolja, ebben a korán jött komisz télben szükség van némi „fűtéspótlékra”. Mégis a jelenlegi változatnál maradtam, ugyanis ezt találtam a legkifejezőbbnek ahhoz, amit a következőkben mondani szeretnék.
Az írás apropóját, aktualitását a munkaügyi miniszter tegnapelőtti bejelentése adta, amely szerint valamiféle csoda folytán – s ha közben a kormány nem határoz úgy, hogy befagyasztja – megtörténhet, hogy a jövő évben emelik a nyugdíjakat. A miniszter nem arról beszélt, hogy a törvény értelmében kell a nyugdíjakat emelni, a törvény tiszteletben tartása nem igazán jellemző a jelenlegi hatalomra, hanem hogy esetleg megtörténhet. Hiába mondja ki egyértelműen a 2010. évi 263-as törvény, hogy 2012-ben a nyugdíjpontok 100%-kal növekednek, a pénzosztók inkább a befagyasztást fontolgatják, hacsak, ahogy a miniszter fogalmazott, a „gazdasági mutatók” nem engedik meg a növelést. A tárcavezető két „forgatókönyvet” is küldött a pénzügyminisztériumnak: egyikben egy kb. 6,5%-os nyugdíjemelést javasol, ami 3 milliárd lejjel terhelné meg jövőre az államkasszát, a másikban egyetlen szót sem szól nyugdíjemelésről.
Az első forgatókönyv természetesen csak megfelelő gazdasági fellendülés mellett lehetne megvalósítható, illetve akkor, ha semmiféle egyéb béremelést, szociális juttatást egyetlen társadalmi kategória sem kapna.
Egyelőre keresik a megoldást. Illetve már találtak is: új adókat és illetékeket vezetnének be, és a meglévőket is tovább emelnék. Így leszünk tehát lassan a „legek lege” Európában.
Minálunk van a legtöbb adónem, itt a legalacsonyabb a minimálbér és az életszínvonal, Romániában a lakosságnak mindössze 25%-a rendelkezik személygépkocsival, csupán 57%-a telefonnal, mosógép még ennél is kevesebb, a háztartások csupán 45%-ában van, fürdőszoba és vécé a lakások 60 százalékában van, falun azonban a lakosság 80 százalékának nincs fürdőszobája.
Viszont vannak dolgok, amelyekben „dobogósak” vagyunk: itt a legnagyobb a hatalom legmagasabb berkeit is átszövő korrupció, legvirágzóbb a bürokrácia, legtöbb a halálos kimenetelű közúti baleset, az ország lakosságának nyolcvan százaléka tengődik a szegénységi küszöb környékén. Folytassam?
Ilyen körülmények között, gondolom, senki sem csodálkozik, hogy a felmérések szerint ebben a szép országban a legpesszimistábbak az emberek. Kivéve azt a pár száz nábobot, akik a GDP 25 százalékát tartják a zsebükben.
