Lehajolni a titokhoz

Gyűrűs fülőke, laskapereszke, lepketapló, csíkos pohárgomba, farkastinóru – néhány a Nagymezőhavas gombavilágából, amelyet Bélfenyéri Gábor hibátlan szépségről és nyugalomról mesélő fotókon tár közönsége elé.

Fotó: Nagy Tibor

Gyűrűs fülőke, laskapereszke, lepketapló, csíkos pohárgomba, farkastinóru – néhány a Nagymezőhavas gombavilágából, amelyet Bélfenyéri Gábor hibátlan szépségről és nyugalomról mesélő fotókon tár közönsége elé. A marosvásárhelyi Bolyai téri unitárius egyházközség Dersi János-termében nyílt tárlat alkotásait a szombat délutáni megnyitón Kerekes Ibolya és Téglás Zoltán méltatta.

Kerekes Ibolya Oroszhegyi Mihály székely költő 1665-ben kelt soraival – „Alatta is néki szép gombák teremnek/ Melyet az fő rendek nagy kedvesen vésznek,/ Kit ha a szakácsok jó lével megfőznek,/ Vendégekkel abból édesdeden esznek” – érzékeltette, hogy „ez a se nem növény, se nem állat élőlény” mindig is izgatta, foglalkoztatta az embereket. Bélfenyéri Gábort így jellemezte a méltató:

– Minden érdekli, addig nyomoz, amíg felfedezi a titkot, és örömmel megosztja azt az érdeklődővel. Aki valaha is túrázott vele, láthatta: a leglehetetlenebb időben, helyen talál rá a gombára, és garantáltan valami finomat főz is belőle. De ami a legfontosabb: lehajol a témához és mások számára is megörökíti a csodát.

– Itt, Marosvásárhelyen, ahol olyan nagyságok szabtak fazont a fényképezésnek, mint Marx József, Koncz János, Incze Sándor, Kerekes Péter Pál, Plájás István, megszületett egy nem ifjú és nem titán fotós, akinek formanyelve és témaválasztása szinte egyedivé teszi munkásságát – mondta Téglás Zoltán Bélfenyéri Gáborról, aki a Málnássy László Gombászegyesület második Gombák szépe a természetben című fotókiállítására küldött be munkákat, és meg is nyerte az első helyet a légyölő galócát megörökítő, a tárlaton is látható alkotással.

– Az újonnan készült gombafotók sokasága, kivitelezésének finomsága, érzékenysége és szakmai szempontból tökéletes, élethű ábrázolásmódja teszik egyedivé munkásságát. Szinte tényfeltáró pontossággal van megörökítve egyik fontos tájegységünk, a Nagymezőhavas gombaflórája. Kétszázötven feletti meghatározott gombafaj 400 körüli fotón – ami már komoly tudományos munkák dokumentációja is lehet, mindezt Gabi önzetlenül közkinccsé tette, csak rá kell keresni a Facebookon.

A továbbaikban Téglás Zoltán az élményekkel teli közös túrákról tett említést, amelyeken gombahiányos pillanatokban olyan ajándékkal lepte meg őket a természet, mint a gleccserbolhák rajzása vagy a havon rohangászó pók, a nagy fehérségben bambán döcögő szúnyog látványa.

– Gábor mindig képes valami új, eddig nem ismert oldalát mutatni, a meglepetés erejével hatott a télen készült tájfotóinak sorozata, a Kis-Nyárádon a jég és a víz játéka – tette hozzá Téglás Zoltán, majd a fotókon megelevenedő különleges világ sorsán merengett el.

– Ezek a fotók a tegnapelőttöt, a tegnapot, jó esetben a ma állapotát tükrözik. De mi lesz holnap, mi marad unokáinknak a tomboló láncfűrészes hordák nyomában? Ők majd csak ezekből a múzeumi kincsekké avanzsáló fényképekből fogják megtudni, hogy milyen is volt egy vadon termő gomba? Eltűnnek az erdőkkel együtt, Wass Albert, Kemény János, Panigai Róbert könyvei lesznek számukra majd a természetismeret. (…) Optimizmusra nincs sok okunk, városunk, az egykori rózsák, parkok városa a barbár módon megbecstelenített fák városává vált.

A gondolatmenet mégis derűlátóan zárult, Téglás Zoltán arról tájékoztatta a jelenlevőket, hogy a Magyar Mikológiai Társaság közgyűlésén, ahol ő is jelen volt, gyakran hangzott el „a marosiak fényképészeként” emlegetett fotós neve.

A megnyitó végén Bélfenyéri Gábortól megtudtuk, hogy 8-9 éve fotózza a gombákat, 10 ezernél több képe van, azokból válogatott a tárlatra. Kerekes Péter Pál fotóművésznek szakmai és baráti támogatását, feleségének a fényképekről is sugárzó szenvedély elfogadását, megértését köszönte meg a gombák szerelmese.