Lelemény
Érettségijét Kassán, orvosi diplomáját Budapesten szerezte meg a Pázmány Péter Tudományegyetemen 1927-ben. Kezdetben Csehszlovákiában, később Budapesten dolgozott belgyógyászként. A II. világháború végén a Svéd Vöröskereszt orvosa volt, több száz üldözött életét mentette meg.
Urr Ida: Bárányfelhő
Egyszer eljő:
a bárányfelhő;
fehér fodrocskáit
csokorba kötnéd,
szíved befödnéd
véle egy időre;
de karod nem éri –
ő úszik, kúszik…
– messzeség védi;
nézed, nézed:
elfelejted a földed,
a néped –,
eltűnik lassan,
eltűnik szépen:
nem marad senkid:
sem földön, sem égen…
Urr Ida (Kassa, 1904. november 25 – Budapest, 1989. augusztus 2.) költő, orvos. Érettségijét Kassán, orvosi diplomáját Budapesten szerezte meg a Pázmány Péter Tudományegyetemen 1927-ben. Kezdetben Csehszlovákiában, később Budapesten dolgozott belgyógyászként. A II. világháború végén a Svéd Vöröskereszt orvosa volt, több száz üldözött életét mentette meg. 1945-től belgyógyász főorvos volt. Első versei már egyetemista éveiben megjelentek önálló kötetekben. Költészetére az avantgárd törekvések a jellemzőek, megpróbált új utakat keresni a magyar költészetben. A II. világháború alatt írt verseiben a fasiszta barbárság ellen tiltakozott. Művei: Zokogások (versek, 1923), Bíborkehely (versek, 1925), Kormozott lámpással (lírai eposz, 1927), Szent pokol (versek, 1930), Nincs kenyér (versek, 1936), Itt az írás (versek, 1940), A fényrács mágiája. Válogatott és új versek (1980), Hernádparti himnuszok (versek, 1984).
