Londoni színek, helyszínek

Aligha lehet színesebb városa a világnak Londonnál. Piros, kék, narancs, sárga, lila, zöld, barna, fehér, ében… sorolni sem tudom a számtalan színt, tónust, árnyalatot, amely az embert körülveszi, lenyűgözi a hatalmas metropoliszban mindenhol. Rám talán ez volt a legnagyobb hatással. Az egyik legdöbbenetesebb látvány az a vérvörös tenger, amely a Tower patinás falait körbeveszi. Kerámiapipacsok alkotják, és naponta mind több helyet foglal el a várárok széles zöld pázsitjából. Hogy teljességgel elárasztják-e az óriási felületet a tengeri dagályként kifelé terjeszkedő pipacshullámok, az majd november 11-én derül ki. Akkor szúrják a földbe a páratlan nagyságú installáció utolsó pipacsát, a 888246-at. Aznap lesz a fegyverszünet napja, a Poppy Day, amelyet 1918 óta minden évben kellőképpen megünnepelnek Nagy-Britanniában. Nem kétséges, rengetegen összegyűlnek a Tower körül akkor. De így is jókora tömeg megy el oda naponta „pipacslesőbe”. Valami mindig történik: szaporodnak a földben a piros fejű kerámiaszálak, az önkéntes „virágültetők” mellett időnként ismert személyekre is rá lehet csodálkozni, a szintén vörösbe öltözött ceremóniamester is érdekességeket produkálhat, és időről időre beszédek, nevek is elhangzanak.

Az első kerámiapipacs, amely utóbb az egyik várablakból, lőrésből lecsorduló áradattá duzzadt, augusztus 5-én jelent meg. Száz évvel ezelőtt azon a napon lépett be az I. világháborúba Nagy-Britannia. Azt követően 888246 brit katona vesztette életét a Nagy Háborúban. Az ő emlékükre álmodta meg a Véráztatta földek, vörös tengerek című munkáját Paul Cummins keramikusművész, aki Tom Piper díszlettervezővel együttműködve tervezte meg interaktív installációnak is tekinthető csodálatos téralkotását. Minden elesett katonát egy vörös pipacs jelképez. Földbe illesztésükben több mint ezer önkéntes segédkezik. Kézműves munka a kerámia „Flanders poppy”, és megvásárolható. 25 fontért szerezheti meg, aki erre vágyik. November 11. után vehetik át műtárgyukat az új tulajdonosok. A begyűlt nem kis összeget jótékonyságra fordítják a kezdeményezők. A különleges performansz és megemlékezés elkezdése után egy hónappal estefelé jártunk arra. A virágok közti kis ösvényen a pöffeszkedő ceremóniamester le s fel masírozott. Amint a napirend megkívánja, a világháború katonaáldozatai közül többnek felolvasták a nevét, pipacsot azonban már nem szúrtak a földbe. Azt másnap reggel kezdték újra. Naponta mintegy 9000 szál poppy kerül a helyére. A fotók, amiket készítettem, a szeptember 5-i helyzetet tükrözik. A jelképes vörös óceán felejthetetlen képe ma már más formát öltve kápráztatja el a jelenlevőket, de az akkori helyszíni „látomás” álmaimban is biztos még számtalanszor fel-felbukkan majd.