LUPU ROZÁLIA szül. Kádár
A múlt rejt, de a szív nem felejt. Egy ember addig él, amíg emlékeznek rá. Szívünk mély fájdalmával, a hiányérzés örök küzdelmével emlékezünk július 27-én drága jó édesanyámra, LUPU ROZÁLIÁRA szül. Kádár, az Imatex volt dolgozójára halálának 4. évfordulóján. Elnémult egy hang, a szíve utolsót dobbant, ő volt a jóság példája, a szeretet mintája. Örök az arcod, nem száll el szavad, minden mosolyod a szívemben marad. A szívedben nyugalom, az enyémben el nem múló fájdalom. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes! Leánya, Icuka és veje, Tika. (8/3637-I)
Fájdalommal emlékezünk július 27-én drága jó nagymamánkra, LUPU ROZÁLIÁRA halálának 4. évfordulóján.
Ha nyugszol is a nehéz föld alatt, nem vagy elfeledve, szívünkben örökre megmaradsz. Virágot viszünk a sírodra, de sajnos soha nem hozhatunk vissza. Nyugodjál békében, nagymama! Unokáid: Szebi és Florin családjukkal. (8/3637-I)
