Ma dönt az Alkotmánybíróság az államfő költségvetési óvásáról

Ma tárgyalja az Alkotmánybíróság Klaus Iohannis államelnök óvását, amelyet a parlament plénuma által február közepén elfogadott költségvetési törvény ellen nyújtott be, ugyanis szerinte a 2019-es állami költségvetésről szóló jogszabály több pontban is alaptörvénybe ütközik. 

A kormányzó pártok szerint Klaus Iohannis államfő ezzel a lépésével akadályozza a gyermeknevelési pótlék növelésére irányuló intézkedést, alkalmatlan és indokolatlan a döntése, újabb bizonyítéka annak, hogy a kormány tevékenységének folyamatos akadályozását választotta politizálási formaként. 

Az RMDSZ megszavazta a költségvetést, mivel azok a fontos erdélyi fejlesztések és beruházások, amelyekre a szövetség támogatásokat kért az előzetes egyeztetések és a parlamenti vita során, megtalálhatók a költségvetést szabályzó törvényben.

– Mi történik, ha az Alkotmánybíróság az elnöknek ad igazat, mi történik ellenkező esetben? – kérdeztük Erdei Dolóczki Istvánt (fotó), a képviselőház költségvetési, pénz- és bankügyi bizottságának tagját.

– Nem követtem, hogy az elnök milyen alkotmányossági kifogásokat emelt. Valószínűleg általánosságokat. Mert ez a szokása. Ha igazat ad neki az Alkotmánybíróság, a legdurvább lehetőség az, ha azt mondja, hogy a teljes törvény alkotmányellenes. Akkor gyakorlatilag újra kell kezdeni a teljes procedúrát. Ha alkotmányossági kifogást emel egy-két-három paragrafus ellen, visszaküldi a parlamentbe, s a parlamentnek 45 napon belül ki kell igazítania, vagy ez a rész kimarad a törvényből. Amennyiben alkotmányossági okokra hivatkozva néhány cikkelyt visszaküldenek a parlamentnek, és a parlament összeszedi magát, és egy héten belül kijavítja a hibákat, akkor gyakorlatilag megint az elnök kezébe kerül a törvény, és neki még mindig van lehetősége, hogy húsz napon belül újratárgyalásra visszaküldje vagy az egész törvényt, vagy egy-két paragrafust. A parlamentnek meg megint belekerül egy-két hetébe, ameddig újratárgyalja, vagy pedig ugyanabban a formában visszaküldi az elnöknek, aki ki kell hirdesse.

– Tehát sok minden van a pakliban. 

– Nem tudom, hogyan fog az Alkotmánybíróság dönteni, de figyelembe kell venni, hogy nem sarkalatos törvény az évi költségvetés, és az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja az opportunitását. Nem mondhatja, hogy miért vágtak le például a SRI-től 10 lejt, és miért nem adták az egészségügynek. Ezért a kormány és a parlament felel. Vagyis ez nem lehet alkotmányossági kifogás. A kormány felelős vagy felelőtlen döntését a választópolgár négyévente megbüntetheti. 

Amennyiben procedurális problémát vetnek fel, az már kissé veszélyesebb. Ha azt találják, hogy valamilyen helyi szabályt nem tartott be a parlament, arra megoldást nagyon nehéz lesz találni. Létezik a költségvetési fegyelemről szóló törvény: a költségvetési törvényt azzal kell kezdeni, hogy elfogadod a sarokszámokat: hogy mennyi lesz a költségvetési hiány, mennyi lesz a bevétel, mennyi a kiadás, az euró–lej árfolyam, az infláció stb., és azon belül kell a költségvetési törvényt megalkotni. 

Finomhangolások

– Amikor megszületett a költségvetési törvény, a parlament elfogadta azt a javaslatot, hogy megnöveljék a gyermeknevelési pótlékot; a forrást a liberális párt a nyugdíjpénztár tartalékában jelölte meg. Ez azonban nem törvényes, mert a nyugdíjpénztár hozzájárulás alapján jön létre, és az ott megtakarított pénz a fizető állampolgároké. Nem lehet átutalni az országos költségvetésbe, mert az államosítás lenne. 

A másik probléma az volt, hogy a költségvetésben csak olyan tevékenységet vagy beruházást lehet finanszírozni, amelyre létezik egy törvény. Márpedig olyan törvény nem létezett előzetesen, ami azt mondta volna, hogy egy bizonyos időtől kezdve a gyermekpénz nem 84 lej, hanem 200 lej lesz. Ha így maradt volna, nem lehetne végrehajtani. A forrást a PSD úgy találta meg utólag, hogy a 2,53 százalékos költségvetési hiányt felemelte 2,74-re.

– Ami még mindig 3 százalék alatt van, tehát törvényes és szabályos... 

– A szabálytalanság abban áll, hogy ezt a manővert akkor hajtotta végre, amikor a sarokszámok már el voltak fogadva. Ezért vissza kellett hozni a sarokszámokról szóló törvényt a parlamentbe, és újra szavazni róla. És még aznap megalkották azt a sürgősségi kormányrendeletet, amely módosítja a törvényt, ami megszabja, hogy minden gyermeknek alanyi jogon mennyi pénz jár. 

Itt vannak ilyen finomhangolások. Ha ezt az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találja, akkor az egészet újra kell tárgyalni.

– Ami megint elhúzódhat. A lényeg az, hogy nincs költségvetés, és egyelőre nem is lesz, ha úgy dönt az Alkotmánybíróság.

– Gyakorlatilag minden tavalyi költségvetési tételt elosztanak 12-vel, és annak egytizenkettedét költik el az idén minden hónapra. Így viszont nem lehet tervezni. Vannak olyan beruházások, amelyeket már befejeztek, annak az összegét most már hiába utalnák át. Elég faramuci helyzet, de megvan a kormány felelőssége is, mert november 15-ig le kellett volna tenni a költségvetési törvénytervezetet.

– Csakhogy közbejött a félresikerült kormányátalakítás. 

– Úgy gondolták, hogy a törvénytervezetet akkor nyújtják be, amikor átalakul a kormány. Amiben van logika. De nem sikerült, mert az államelnök a hét lecserélendő miniszter esetében csupán ötnek írta alá a felmentését, és kettő függőben maradt. Akik másnap ugyan lemondtak, de ezek lemondását sem fogadta el, csak február 3-án. 

– Vagyis szándékosan akadályozza a kormányt.

– Van egy ilyen is, de a kormány is lemondhatott volna a kormányátalakításról. Viszont arra nem gondolt senki, hogy a szállítási miniszter menesztését, akit korábban egyszerű indítvánnyal akartak lemondatni, nem fogadja el.

– Mi lesz a lecsengése az egésznek? Mit várnak tulajdonképpen a mai naptól?

– A koalíció arra számít, hogy az Alkotmánybíróság nem fog alkotmányossági kifogást emelni, nem ad igazat az államelnöknek. Az elnöknek meg 20 napja van, hogy kihirdesse vagy visszaküldje a törvényt. És valószínűleg visszaküldi.

– Ám a parlament is visszaküldheti, változtatás nélkül. 

– És akkor már kénytelen lesz kihirdetni.

– Újabb 20 napon belül. Tehát mindenképpen rossz nemcsak a kormánynak, az egész országnak is.

– Különösen az önkormányzatoknak, hisz gyakorlatilag meg vannak halva, az ő költségvetésük az országos költségvetéstől függ. Miután kihirdetik a törvényt, és megjelenik a Hivatalos Közlönyben, akkor kell az önkormányzatoknak elkészíteniük a saját költségvetésüket. Aminek szintén törvényes határideje van, 30 napig közvitára kell bocsátani. Tehát ha március 20-án megjelenik a Hivatalos Közlönyben, akkor az önkormányzat április 20-ig fenn kell tartsa a honlapján a költségvetési tételeket, és csak azután hozhatja meg a végleges döntést.

– Ezek szerint húsvétra sem lesz helyi költségvetés; talán a pápalátogatásra?

– Ez is bizonyítja azt, hogy Románia nincs még megérve politikailag egy kohabitációs rendszerre. 2002-ben, az alkotmánymódosításkor azért hozták a döntést, hogy az elnöknek ötéves, a parlamentnek négyéves mandátuma legyen, hogy legyen kontinuitás: változik a kormány, de az elnök marad, változik az elnök a következő évben, de marad a kormány meg a parlament. Ez normálisan kellene működjön, de sajnos, Romániában nem működik. Az elnök és a kormány nem tud az ország érdekében együttműködni.