Madárrehabilitáció Nyárádszentsimonban (1.)

A 2012-ben alakult Vets4wild egyesület (vadállatokkal foglalkozó állatorvosok) a Milvus Csoporttal közösen madárrehabilitációs központot létesített Nyárádszentsimonban. A központ célja olyan vadmadarak gyógyítása és rehabilitációja, amelyek sikeres kezelés után szabadon engedhetők. A „páciensek” között a leggyakoribbak az egerészölyvek és a gólyák, de gyógyítottak már réti sast, szirti sast, karvalyt, kerecsensólymot, hollót, 

fekete gólyát, szárcsát és erdei fülesbaglyot is. 

A rehabilitációs központ tehát két éve működik, de a vadmadarak állatorvosi ellátásával dr. Borka-Vitális Levente (Vets4wild) és a Milvus Csoport évek óta foglalkozik: több száz madáron segítettek már. A legkülönbözőbb problémákkal kerülnek be ide a madarak, előfordult már felkarcsonttörés hollónál, gümőkor szirti sasnál, törött combcsont szárcsánál, áramütés vörös vércsénél, de az is megesik, hogy a bagolyfiókák kiesnek a fészekből, és különösebb sérülés nélkül hozzák be őket. Legutóbbi sikeres esetük egy karbofurán-mérgezéssel – különösen veszélyes rovarirtó szerek hatóanyaga – bekerült réti sas (Haliaeetus albicilla) volt, amely Calafatról érkezett a SOR és a Milvus segítségével. A madár gyengesége miatt az elsődleges kezelés az ellenanyag beadásával és infúzióval történt. A megfelelő és gyors kezelésnek köszönhetően a madár állapota napról napra javult. Miután annyira felerősödött, hogy önállóan tudott táplálkozni és fizikai kondíciója is megfelelőnek bizonyult, visszaengedték a szabadba, nyomon követve a madár további sorsát: egy nappal később már átrepült Calafatból a bolgár oldalra.

A rehabilitációs folyamat első lépését az a személy teszi meg, aki megtalálja a sérült madarat. Legfontosabb tudnivaló egy állatszerető és segíteni vágyó embernek, hogy ebben az esetben a kevesebb néha több, ugyanis az emberek sokszor épp a jóindulatukkal és a segíteni akarással ártanak a madárnak. Először is tisztában kell lennünk azzal a ténnyel, hogy egy sérült madár számára az elsődleges stresszt az jelenti, hogy a földön fekszik, kitéve mindenféle veszélynek, és az egyik ilyen veszélyforrást éppen mi, emberek jelentjük a számára: képzeljünk csak el egy egerészölyvet, amely 10-20 méternél közelebb még sohasem került az emberhez, és most a tenyerünkben fekszik, magatehetetlenül. Első lépés tehát óvatosan letakarni a talált madár fejét, vigyázva arra, hogy ne nehezítsük meg a légzését.

A második hiba, amelyet szintén gyakran elkövetnek, hogy azonnal etetni, itatni próbálják a madarat. Még abban az esetben is, ha sikerül helyesen beazonosítanunk a madár fajtáját és tisztában vagyunk a táplálkozási szokásaival, tartsuk szem előtt, hogy az a madár nem fog ebben a kiszolgáltatott helyzetben enni vagy inni, és csak rontunk az állapotán, ha ezt erőltetjük. Ugyanakkor előfordult olyan eset is, hogy egy baglyot, amely köztudottan ragadozó, kukoricával etettek meg…

Hogyha a madár szállítására kerül sor, szintén arra kérjük a segíteni vágyókat, hogy ha lehetséges, dobozban szállítsák a madarakat, így elkerülhető, hogy a tollazatuk megsérüljön, vagy újabb stressznek legyenek kitéve azáltal, hogy kilátnak a mozgó járműből. Mindezek a dolgok talán szőrszálhasogatásnak tűnhetnek, de a rehabilitáció szempontjából nagyon lényeges, hogy ne nehezítsük meg az amúgy is nehéz feladatot hasonló hibákkal.

A vadállatok kezelésének sikere sok mindenen múlik. Alapjában véve abban különbözik a házikedvencek gyógyításától, hogy ezeknél az állatoknál az ember közelsége, a bezártság jelentős stresszel jár, amely nagyon megnehezíti a terápiát. De szakszerű ellátással van esély a gyógyításukra, emberi erőfeszítéssel helyrehozni az emberi tevékenység által okozott problémákat. A természetjárók segítsége nagyon fontos ebben a munkában, éppen ezért minden segíteni vágyót arra kérünk, hogy keresse meg a Vets4wild egyesületet és a Milvus Csoportot, hogy pontosabb információt kapjon arról, mi a teendő, ha sérült madarat talál. (www.vets4wild.ro, www.facebook.com/Vets4WildRomania, www.milvus.ro) 

Dr. Oláh-Gál Gyopár, Vets4wild