Magyar rendezők kedvence

• 2013-07-05 12:40:50

• MTI

Klaus Maria Brandauer osztrák színművész, Szabó István Oscar-díjas Mephistójának főszereplője nemrég töltötte a hetven évet.

Klaus Maria Brandauer osztrák színművész, Szabó István Oscar-díjas Mephistójának főszereplője nemrég töltötte a hetven évet.

Klaus Georg Steng néven született Bad Aussee-ben Georg Steng német vámtiszt és az osztrák Maria Brandauer egyetlen gyerekeként, hadifogságból hazatért apját csak hatéves korában látta először. Egy évig Stuttgartban tanult dráma szakon, a színpadon húszévesen a tübingeni színházban debütált, művésznévnek anyja családi nevét választotta. 1964-től Salzburgban, majd Düsseldorfban, 1972-től a bécsi Burgtheaterben játszott, rendszeresen szerepelt Münchenben és a Salzburgi Ünnepi Játékokon. A klasszikus és kortárs szerepekben is brillírozó Brandauer hamarosan a német nyelvterület egyik legünnepeltebb színészegyéniségének számított. Színházi rendezőként 1973-ban mutatkozott be Shakespeare Ahogy tetszik című művével, az idők során megrendezte Lehár A mosoly országa című alkotását és a Hamletet is.

Brandauer színpadi színésznek tartja magát, ezért kezdetben nem szívesen szerepelt a filmvásznon. Először 1972-ben adta be derekát és tűnt fel epizódszereplőként A salzburgi kapcsolat című amerikai kémfilmben, majd 1979-ben az Októberi vasárnap című, Kovács András által rendezett filmdrámában, közben 1975-ben a Derrick című német krimisorozatban is felbukkant.

A fordulatot az jelentette, amikor 1981-ben Szabó István felajánlotta neki a Mephisto főszerepét. Az 1920-as és 1930-as évek Németországában játszódó, magyar-német-osztrák koprodukcióban készült film hatalmas nemzetközi sikert aratott és 1982-ben Oscar-díjat nyert. A fausti kérdést boncolgató, a hatalom és egyén viszonyát, a kompromisszum és az erkölcsi önfeladás kérdését vizsgáló történetben Brandauer alakította a tehetséges színész Hendrik Höfgent, aki a siker érdekében „eladja lelkét”, egyéniségét feladva, környezetét elárulva behódol a náci hatalomnak.

A Mephisto meghozta a nemzetközi áttörést Brandauer számára és elindította hollywoodi karrierjét. 1983-ban megkapta első angol nyelvű filmszerepét, a Soha nem mondd, hogy soha című James Bond-filmben ő játszotta a 007-es szuperügynök ellenfelét. A fogadtatás a nézők és a kritikusok körében is pozitív volt, az ítészek arról cikkeztek, mennyire kliséktől mentesen formálta meg Brandauer a gonosz Maximillian Largót, maga a James Bond szerepéhez tizenkét év után visszatérő Sean Connery pedig Brandauert máig a világ öt legjobb színésze közé sorolja.

Az osztrák színész 1985-ben Sydney Pollack Távol Afrikától című romantikus drámájában szerepelt Meryl Streep és Robert Redford oldalán. Blixen báró megformálásáért Oscar-díjra jelölték, a Golden Globe-díjat pedig el is nyerte. Ugyancsak 1985-ben játszotta el a Redl ezredes címszerepét újra Szabó István irányításával, majd 1988-ban immár harmadszor dolgozott a magyar rendezővel a Hanussen című filmben, az úgynevezett „német trilógia” befejező darabjában. Brandauer ismét remekelt, teljesítményéért Európai Filmdíjra jelölték. 1990-ben már zsebében érezhette A vadászat a Vörös Októberre című akciófilm főszerepét, a rendező azonban az utolsó pillanatban mégis Sean Connery mellett döntött. Nem lett belőle harag, ők ketten még ugyanebben az évben újra együtt játszottak az Oroszország ház című, John Le Carré kémregénye nyomán készült hidegháborús thrillerben.

Brandauer 1989-ben ruccant ki először a filmrendezés területére, amikor elkészítette a Hitler elleni 1939-es merényletről szóló Georg Elsert, amelynek főszerepét is ő vállalta. Ezen kívül még négy filmet rendezett, köztük Thomas Mann Mario és a varázsló című novelláját vitte filmre. Filmsikerei ellenére még ma is a színpadon érzi igazán otthon magát, így hetvenedik születésnapját is a színházban ünnepelte: június 22-én, közel tíz év után a bécsi Burgtheaterben lépett fel Samuel Beckett Az utolsó tekercs című darabjában.