Magyar szentek és boldogok – Korunk, 2016. augusztus

A szentek tisztelete a késő antikvitástól a középkor végéig (s a katolicizmusban napjainkig) a kereszténység egyik legfontosabb kultuszformája. Történetét kutatva nemcsak a különböző korok vallásos világképéről kapunk színes képet, hanem az egész társadalomról, annak jogszokásairól, hétköznapi életéről, ideáljairól és hiedelmeiről, az egyházi és világi hatalom – a modern korban egyház és politika – viszonyáról is.

Nem véletlen, hogy a történeti kutatás a rokon diszciplínákkal – művészettörténettel, irodalomtörténettel, vallástörténettel, régészettel, néprajzzal – karöltve megkülönböztetett figyelmet szentelt neki. Az utóbbi évtizedekben, a történettudomány interdiszciplináris átalakulása során ez lett az egyik legnépszerűbb területe a művelődéstörténeti kutatásoknak mind Magyarországon, mind nemzetközi viszonylatban.

Néhány cím a tartalomból: Klaniczay Gábor: Új eredmények a szentkultusz középkori történetének kutatásában; Marton József: A szentté/boldoggá avatás elméleti megközelítése; Zsoldos Attila: A szent király; Bertényi Iván: Szent István és a heraldika; Magyar Zoltán: Szent László a magyar művelődéstörténetben; Bodó Márta: Árpád-házi szentek, az égi és földi hatalom letéteményesei; Liviu Jitianu: Szent és szentség a katolikus egyházban; ifj. Bertényi Iván: IV. (Boldog) Károly; Németh László Imre: Boldog Apor Vilmos vértanú, püspök; Balogh Margit: Mindszenty József a boldogok között?; Virt László: Márton Áron és az emberi jogok; András István: Horizontálódás, avagy a szent mai kultuszáról.