A magyar ugaron – ma is aktuális
Olvasgatva Ady Endre verseit eljutottam A magyar ugaron című versig. Megdöbbentem, hogy a vers igazsága mennyire érvényes ma is.
Olvasgatva Ady Endre verseit eljutottam A magyar ugaron című versig. Megdöbbentem, hogy a vers igazsága mennyire érvényes ma is.
A magyar ugar a népet, társadalmi helyzetét és jövőjét, a magyar létet jelképezi.
A szél ma is kacagva suhan el Erdély felett, látva a folyamatos fogyást, a pártoskodást, az egységet megtörő széthúzást, mert a dudva, a gaz, a muhar igyekszik befedni, elaltatni lelkiismeretünket, s a nemtörődömség „takarója” alá terelgeti sok-sok nemzettestvérünket.
Nyárádmenti szülőfalum határát jártam be a közelmúltban. A zakóm megtelt bojtorjánnal, a nadrágom tele lett farkasfoggal, muharral, s a cipőm muharmaggal telt meg.
Elgondoltam, hogy a növények gondoskodnak arról, hogy magvaik minél messzebbre jussanak, hogy ott kikelve foglalják el a körülöttük levő földet, erdőt, mezőt. Csak a teremtés koronájának nevezett ember nem törődik utódaival, azok nyelvével, beszédével, a szülőfölddel és annak birtoklásával.
A kis falu határának nagy része olyan, mint a vadon. A drága ősi föld dudvát, gazt, muhart terem. Pedig gyermekkoromban aranyló kalászok, erdőnyi kukoricatáblák, gyönyörű lóhere-, lucernatáblák és egyéb növények díszítették a tájat. S most?
Bizony igazat mond az Ady-vers, hogy e szűzi földön valami rág, s azért nincs a lelkekben, a régi termőföldeken virág.
Hadd kérdezzem meg, melyik faluban lát mást a haza látogató, mint elvadult tájat? Lehet, hogy van néhány falu, ki tudja, merre simogat a suhanó szél virágokat tövisek helyett?
Az idézett vers egy kicsit borúlátó, reményt vesztett. Sajnos, igaz minden sora.
Adjon Isten sok szép virágot a magyar ugaron! Hogy a kacagó szél ne elvadult életek, elvadult tájak felett suhanjon el.
Balogh Károly, Marosvásárhely
