Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A minap röppent fel a hír, hogy az RMDSZ választási koalíciók tagjaként próbál önkormányzati tisztségeket szerezni Beszterce-Naszód és Hunyad megyében a szeptemberi önkormányzati választásokon. A Beszterce városi választásokon a szövetség jelöltjei a Szociáldemokrata Párt (PSD) – Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) – Pro Románia Párt – RMDSZ választási koalíció közös listáján fognak szerepelni. Hunyad megyében is választási szövetség részeként próbál megyei önkormányzati mandátumot szerezni, itt a Nemzeti Liberális Párttal (PNL) és a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárttal (PNŢCD) szövetkezett.
Az RMDSZ magyarázata szerint azért, hogy a szórványmegyékben is részt vehessenek a magyarok képviselői a helyi és megyei döntéshozatalban.
Idézzük az RMDSZ elnökének 2016-os, a helyhatósági választások előtti tévébeli nyilatkozatát: „Mi soha nem kötöttünk választási szövetséget, 2016-ban sem lesz másképp. Egyrészt nem léphetünk koalícióra, mivel rögtön 8 százalékra ugrik a küszöb. Nincs amiért ilyen szövetségeket, koalíciókat kötnünk, boldogulnunk kell saját erőnkből, és boldogulni fogunk”.
A jelek szerint 2020-ban nem tudnak, és nem is akarnak boldogulni. És erre is megvan a magyarázat. Bár a dolog premiernek számít, a magyarázat elfogadható.
Az RMDSZ színeiben közel 1000 nő indul a szeptemberi választásokon. A dolog árnyoldala, hogy még akadnak olyan vidéki szervezetek, amelyek kiszorítják azt a kevés nőt is, aki dolgozni szeretne a közösségért, figyelmen kívül hagyva minden RMDSZ-szabályzatot és SZKT-határozatot.
A sztori nem fér bele ebbe a keretbe, a lényeg, hogy vidéken is folyik a hatalmi harc, sokszor nyersebben és durvábban, mint a civilizált(abb) városokban. Sokan állítják, hogy akik jóhiszeműen részt vennének a közösségi munkában, nem férnek oda, mert – „komasági alapon” – minden hely foglalt.
A női jelöltek helyzete egyes helyeken még rosszabb: nehezen kerülnek befutó helyre, mert a helyi „mácsó” közösség kinézi őket. Szerintük nincs helyük a politikában… Így aztán, bár SZKT-határozat van erre, a nők mindig a lista végére kerülnek.
Egy falusi rangsoroló gyűlésről így írtak: a régi gárda előre sorolta magát, első lett a polgármesterjelölt RMDSZ-elnök, második a jelenlegi polgármester, harmadik az alpolgármester-jelölt, negyedik az elnök sógora. Ezek szerint a nők helye a mosogatókagylónál van.