Vittük a Skoda csomagtartójában
a rózsaszínű műanyag kádat is,
és abba pakoltuk a szalonnát
meg mindenféle füstölni valót,
tulajdonképpen elfért benne a fél disznó,
a másik fele a gazdánál maradt,
csak ennyit vásároltunk meg belőle,
de a levágásnál és feldarabolásnál
természetesen mi is segédkeztünk,
amire becsomagoltunk, dél is elmúlt,
indultunk be a városba, mert a disznóvágást
természetesen nem lehetett elhalasztani,
de ott kint is végig a rádióra figyeltünk,
a kolbásztöltés, a zsírolvasztás
és a tepertő kipréselése otthonra maradt,
annak idején, még csecsemőkorukban
ebben a kádacskában fürdettük a gyermekeket,
gyöngyöző kacagással jutalmazták,
ha ujjbeggyel megcsiklandoztuk a hasukat,
most pedig vittük az ennivalót télire,
hallgatott a kettévágott disznó,
csak egy fél röfögést hoztunk magunkkal,
végigmentünk a Călăraşilor utcán,
amelyet mindenki csak Kossuth utcaként
emlegetett, mivel így hívták régen,
a főtér sarkánál keresztbe fordított
zöld harckocsik állták el az utunkat,
vissza kellett tolatnunk, és végül
kerülő úton mentünk haza,
de közben láthattuk, ahogy
néhány kamasz fiú öklömnyi kövekkel
dobálta a harckocsik oldalát,
azt kiabálták, hogy szabadság,
döngött a vadonatúj páncél,
néztem, hogy le fogják verni a festéket,
aztán amikor hazaérkeztünk,
felcipeltük a műanyag fürdőkádat
negyedik emeleti lakásunkba,
majd rohantam vissza a főtérre,
és oda is értem még azelőtt, hogy
belelőttek a tüntető tömegbe.
