Maros-völgyi Fesztivál szerény részvétellel

A múlt hét végén, július 29-30-án szervezték meg a 17. alkalommal Ratosnyán a La Alei tisztáson a Maros-völgyi Fesztivált. Az idén a Felső-Maros menti hagyományőrző fesztivál szerényebbre sikerült, mint az előző években, hiszen kevesebb település képviseltette magát, és az érdeklődés is megcsappant iránta. A magyar faluközösségeket csak a beresztelkiek képviselték, akik az egyik hagyományos ház sarkában kaptak helyet a községbeli román kultúrát bemutató „szoba” mellett. És a programból is kimaradtak a magyar hagyományőrző néptánccsoportok. 

A fesztiválon az idén Szászrégen, Beresztelke, Marosoroszfalu, Felsőrépa, Déda, Ratosnya, Palotailva és Gödemesterháza képviselői vettek részt. A fő szervező ezúttal a Felső-Maros Mente Közösségközi Fejlesztési Egyesület (ADI) volt, amelynek az elnöke Lucreţia Cadar dédai, alelnöke Mircea Mariş marosfelfalui polgármester. A megnyitó egybeesett a román nemzeti himnusz napjával. Irineu Pop gyulafehérvári ortodox püspök helyenként patrióta fennhangon magasztalta  a román nemzetet. Jelen volt a szászrégeni származású Luminiţa Odobescu külügyminiszter is, aki fontosnak tartotta a hagyományőrzést és a Felső-Maros mente természeti szépségének a népszerűsítését. Cristian Chirteş PNL-s szenátor sajnálatát fejezte ki, hogy egyes polgármesteri hivatalok távol maradtak, úgy vélte, „nem értik, hogy miről szól” a fesztivál. Ciprian Dobre megköszönte a szervezőknek az erőfeszítést, hogy kitartottak, hiszen ez a fesztivál a „románokról és Romániáról” szól. Dumitriţa Gliga PSD-s képviselő a Gliga család érdemeit hangsúlyozta, amely támogatásával jelentősen hozzájárultak a szászrégeni és a környékbeli hagyományos rendezvények szervezéséhez (kiemelten a Maros-völgye Fesztivál). 

A programban túlnyomórészt román népi hagyományőrző csoportok és előadók szerepeltek, az egyedüli más műfajbeli kitérőt a Direcţia 5 együttes szombat esti koncertje jelentette. A községek által berendezett „házakban” az idén is a népi kultúrát igyekeztek népszerűsíteni. A vásárban is kézműves termékeket forgalmaztak, nem adtak teret a szervezők a bóvlinak. A gasztronómiai kínálatban a szokásos sültek mellett több bódénál is a hegyi pásztorok által készített juhpörköltet, puliszkát és túróból készült ételeket is lehetett kóstolni. A gyerekeknek a helyszíntől jóval távolabb egy vidámparkot is kialakítottak a szervezők, akik igyekeztek minden kor elvárásainak eleget tenni. Az AUR-osok is megjelentek, és szórólapoztak a helyszínen, de ottjártunkkor úgy tapasztaltuk, nem sok sikerrel, mert többen utasították el a kézbesítést, mint amennyien elfogadták a lapokat. A PNL-sek is igyekeztek népszerűsíteni magukat, igaz inkább „népfürdővel”. 

Az előző évekhez képest kevesebb látogató talán azt is jelzi, hogy kínálatában kifulladni látszik a rendezvény. Amint említettük, az idén csak a beresztelkiek képviselték a Felső-Maros mente magyar népi kultúráját, hiányzott Marosvécs és Magyaró. Ördög Ferenc, Marosvécs polgármestere kérdésünkre elmondta, az idén csatornahálózati munkába fogtak, és nagy volt az önrész, minden saját kiadást lefaragtak, így elsősorban anyagiak hiánya miatt nem vettek részt a fesztiválon. Kristóf József-Lóránt, Magyaró polgármestere elmondta, 2016 óta nem vesznek részt a fesztiválon, de nem léptek ki a közösségfejlesztő egyesületből, így tagjai maradtak a fesztiválszervező bizottságnak. A község tanácsa úgy döntött, hogy mindhárom faluban (Magyaró, Fickó és Holtmaros) falunapokat szervez, így a kultúrára szánt összeget elsősorban erre fordítják, de a polgármester nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy az elkövetkező években újra részt vesznek rajta. Hozzátesszük, a két polgármester elismerte: minden évben, így az idén is a rendezvényszervezést támogató több Felső-Maros menti község polgármestere meghívta mindkét községet a fesztiválra. 

Kár, hogy az évek során némiképpen megkopott a rendezvény fénye. Való igaz, hogy inkább a többségében románok által lakott Felső-Maros mentét népszerűsíti a rendezvény, viszont nem kellene figyelmen kívül hagyni a magyarok által lakott településeket, sőt azt sem kell elfelejteni, hogy egykor ruszinok, zsidók is éltek és dolgoztak itt a fakitermelésben, értékesítésben. Arról se feledkezzünk meg, hogy a megye potenciális turisztikai desztinációja lehetne a Kelemen- és a Görgényi-havasokat elválasztó völgy, és a fesztivál is népszerűsíthetné ezt (valójában egy turisztikai információs sátor is elkelne), azonban sajnálatos módon azt tapasztaljuk, hogy a fakitermelés még mindig nagyobb hangsúlyt kap az itt lakók életében, mint az idegenforgalom, így a lehetőségekhez képest van még jócskán teendő a turisztikai infrastruktúra kiépítése terén.  Talán nem ártana – jellegét megőrizve – újragondolni a fesztivált, egy kicsit frissíteni a kínálatot, és mindenképpen a magyar népi kultúrát és hagyományt is képviselni kellene, talán úgy is, hogy ebben segítenek az erdélyi magyar hagyományőrzést felvállaló intézmények, civil szervezetek is. Csak így lehet teljesebb a kulturális képe az amúgy gazdag és érdekes múlttal rendelkező kistérségnek.