A marosbogáti üveg – német kertek dísze

Falvainkat járva tapasztaljuk, hogy egyre kevesebb vállalkozás működik. Nem megy, nem érdemes, nincs kereslet a termékek iránt...

Falvainkat járva tapasztaljuk, hogy egyre kevesebb vállalkozás működik. Nem megy, nem érdemes, nincs kereslet a termékek iránt... ezek a válaszok hangzanak el az önkormányzatokban, faluközösségekben, amikor kisvállalkozásokról érdeklődünk. A sikeres vállalkozás ritka manapság, mint a fehér holló. Marosbogáton a volt szövetkezeti üzlet átalakított épülete hívta fel magára a figyelmet. Bekopogtunk. Az üzletnek nyoma sincs. Van viszont egy csarnok, amelyben óriási kemencék körül kánikulai hőségben sürgölődnek a munkások, üvegfúvók, akiket nem lep meg az idegen érkezése, megállás nélkül végzik a rájuk bízott munkafázisokat. Nagy József, az egység vezetője fogad.

Az üveggyártást 1998-ban Marosvásárhelyen a SUT udvarán kezdték el, 2007-ben leálltak, majd 2008-ban itt, a faluban indították el újra. Cégük a Jannik Kft., amelyet egy német partnerrel, Michael Polczerrel vezetnek. A német vállalkozó édesapja is üveggyártással foglalkozott, 1994-től Meggyesfalván működtetett üveggyárat, amelyet aztán bezárt.

Nagy József szakmabeli, miután elvégezte a kémiai
líceumot, a Prodcomplexben dolgozott, aztán másfél évet Németországban is vállalt munkát, ahol a szaktudása mellé a német munkastílust is elsajátította.

– Marosbogáti egységünk egyre jobban megy, jelenleg 21 munkásunk van, helybeliek, ludasiak, radnótiak, marosvásárhelyiek, s további üvegfúvókra van szükségünk. Ide nem lehet szakképzetlen munkásokat alkalmazni, jól képzett munkaerő szükséges. Igaz, három munkást már itt tanítottunk be. Idő kell, hat-hét hónap, amíg elsajátítják a szakmát. A nyersanyagot, az áttetsző tört üveget Németországból szerezzük be, Romániában már nem gyártanak ilyesmit, a medgyesi gyár is „meghalt”. A termékeket kizárólag rendelésre szállítjuk, így semmi nem marad raktáron – mondja a vállalkozó, miközben a műhelybeli 36 Celsius-fokos melegben szemlélődünk. Télen jól is esik, azonban nyáron elviselhetetlen lehet a hőség.

A műhelybeli kemencékben 1200–1300 Celsius-fokon, olvad az üveg. Üvegfúvóval merítenek bele a munkások, kiemelik a bankákat, a teniszlabda nagyságú képlékeny üveggombócot. Lassan fújni kezdik, majd színes üvegdarabokba, porba vagy granulátumba forgatják, kisebb kemencébe teszik, s magas hőfokon a színes üveg úgy olvad bele, mint a cukor. A színes üvegre ismét rámerítenek, azaz újra áttetsző üvegbe mártják, kanalazzák, fújják, formázzák, addig, amíg az üveg fel nem veszi a kívánt alakot és színt. Ezt követően hűtik, azaz 400 fok körüli hőmérsékletű kemencékbe helyezik, s lassan hagyják kihűlni. Ellenkező esetben szétrobban az üvegtárgy.

De mi is kerül ki a műhelyből? Színes hattyúk, elefántok, madarak, madáretetők, csüngő vagy álló gömbök, óriási pipettára emlékeztető, csepegtető „virágitató”, baglyok, tűznyelvszerű kerti díszek. Megszámlálhatatlan formájú és színű üvegtárgyak.

– Minden évben mást kérnek, új színeket, új formákat. A német piachoz igazodunk. Most a madáretetők és a kerti baglyok mennek leginkább. Egy madáretetőt – üvegtál, rajta egy kis üvegmadárral – 35-40 euróért árulnak Németországban. Az üveget fémmel kombináljuk, mi készítjük a tartószerkezetet, az állványokat is. Ehhez tavaly egy külön műhelyt hoztunk létre – mondta a vállalkozó, aki jó szakemberként szülőfalujában vált sikeres vállalkozóvá.