Marosludasi Magyar Vasárnap

Egy csodálatos vasárnap délutánt tölthetett együtt Marosludas magyarsága szeptember 4-én az Andrássy-telepen. Így pár nap távlatából, miután az élmények, érzések már letisztultak és a szervező csapat a kiértékelő morzsabulit is megtartotta, szeretnék pár köszönő sort írni.

Egy csodálatos vasárnap délutánt tölthetett együtt Marosludas magyarsága szeptember 4-én az Andrássy-telepen. Így pár nap távlatából, miután az élmények, érzések már letisztultak és a szervező csapat a kiértékelő morzsabulit is megtartotta, szeretnék pár köszönő sort írni.

Szeretném megköszönni elsősorban Marosludas önkormányzatának, hogy a rendezvényünk megszervezéséhez szükséges anyagiakat biztosította. Szeretném megköszönni tanácsosainknak, hogy Marosludas magyarságának figyelmét az Andrássy-telep felé fordították, hogy helyszínként kicsi, kiüresedő iskolánk udvarát választották. Ady Endre verssorai jutottak eszembe: ”ha élet zengi be az iskolát, az élet is derűs iskola lesz…” Most egy délután erejéig valóban élettől zengett iskolánk udvara…

Szeretném megköszönni a szervező csapatnak, hogy mindenki nagyon komolyan vette ezt a rendezvényt, ami bizony az első a sorban. Tudomásom szerint ez idáig nem volt még rá példa, hogy a marosludasi RMDSZ, a történelmi egyházak, a Petrőczy Kata Közművelődési Egyesület és a Hajdina Kulturális Egyesület közösen rendezvényt szervezett volna. Jó volt csapatban dolgozni, megtapasztalni, hogy számíthatunk egymásra és megbízhatunk egymásban. Jó volt látni, tudni, hogy mindenki teszi a dolgát, azt, amit elvállalt. Jó volt egymást civilben is megismerni, és számomra nagyon jó volt a fehér asztal mellett együtt ünnepelni Marosludas magyarságával. Olyan nagy a rohanás, annyira ritkák az ilyen ünnepi alkalmak, nem jó az, ha csak a koporsó mellett állva találkozunk egymással.

„Az ünnep, az ünnep halandó, csak a hétköznap maradandó.”

Szilágyi Domokosnak erre a mondatára cáfolt rá az elsőszámú Marosludasi Magyar Vasárnap. És úgy érzem, sikerült közösen olyan rendezvényt szerveznünk, amelynek a folytatására már most várnak, készülnek a helybeliek.

Köszönöm a közös munkát, a komolyságot, a precizitást, de köszönettel tartozom a gulyásfőző szakácsoknak is, hogy feláldozták a közösség kedvéért a vasárnap délutánjukat, a Ludastelepi Református Nőszövetségnek, hogy elkészítették és kemencében megfőzték a rengeteg töltött káposztát. Köszönettel tartozom a műsort vezető Tóth Orsolya magyartanárnőnek és László Aletta tanító néninek talpraesettségükért és rugalmasságukért, az ünnepünk fényét emelő színművészeknek és néptánccsoportoknak, Halmágyi Attila adventista lelkipásztornak, aki a lovas-íjász bemutatót tartotta, és végül, de nem utolsósorban köszönetet szeretnék mondani mindenkinek, aki rendezvényünket megtisztelte jelenlétével. Soli Deo gloria!

Kali Tünde református lelkipásztor,
Andrássy-telep