Marosvásárhely – a szabad királyi város

(Folytatás május 13-i lapszámunkból)

1623 körül hozzáfogtak a Kozma utca lebontásához. Az itt lakók kárpótlása csere formájában történhetett. 1625-ben, tanácsi vég­zéssel kiásták a vár árkát. Az építkezések 1628-tól kezdődően újabb lendületet vettek, ekkor kezdték ásni a vár déli oldalán a kőfal fundamentumát a szűcscéh költségére. 1629-ben befejezték a Szűcsök bástyája építését, és kivonták a védelmi rendszerből a laka­tosok 15. századi bástyáját, amelyet azután a régi Kapubástyához hasonlóan lépcsőház­ként használtak.34 1640-ben befejezték a Szabók bástyáját, ellátták puska-, illetve ágyúlorésekkel. Az udvar felől egy feljáróhidat építettek ehhez a bástyához, ami lehetővé tette az ágyúk bástyába való ki- és beszállítását.

Az 1640-es években a falak építése, illetve újjáépítése vagy megerősítése folyt. 1650-ben újrazsindelyezték a Szűcsök bástyáját, és kezdték építeni az északi oldal falát, amelyet 1653-ban befejeztek. Ugyancsak 1653-ban építették a Mészárosok szegletbástyáját, amely a város fölé ma­gasodó, Somos-tetőnek nevezett hegy felől védte a várat. Ebben az ágyúloréseket a két felső szinten helyezték el. Az északi fal építésekor, a bástya közvetlen közelében egy máso­dik kijáratot is kiképeztek. Méretei miatt ezt a kijáratot csak a gyalogság, illetve a lakosság használhatta.35 A vár építési és nagyobb méretű karbantartási munkálatai az 1650-es évek végéig tartottak. 

A munkálatokat a város vezetősége szervezte, hathatós támogatást kapva erre a céhektől. A vár építoanyaggal, főként kővel és fával való ellátását a város biztosította. A szükséges követ és homokot többnyire a Marosból nyerték, de felhasználták a romba dőlt épületek anyagát is, mint ahogy történt ez a Vargák bástyája esetében, amelybe beépítették a felszámolt pálos kolostor épületeinek a köveit. A várfalak építésére többnyire téglát használtak. E célból két téglacsűrt is működtetett a város. A szükséges faanyagot a város erdeje biztosította. A vár építésére még külön adót is kivetettek. Így 1620-ban ezen a címen beszedtek a lakosságtól 633 forint és 18 dénár hozzájárulást.

A védelem megszervezése a középkorban is alkalmazott módszer szerint, céhes keretek között történt. Az egyes fal­szakaszok, bástyák védelmét felosztották a céhek között, a több taggal és nagyobb jövedelemmel rendelkező céhek nyilván nagyobb szerepet kaptak a védelemben, de a karbantartás terén is. A kisebb taglétszámmal rendelkező céheket beosztották a nagyobb céhek mellé. Idegen had közeledtének hírére a várba állandó őrséget állítottak.

A városfalak mintegy 3,5 hektárnyi területet zárnak közre, így Marosvásárhely vára a legkisebb ki­terjedésű a királyi városok közül, ha azt városfalnak tekintjük. De az egyik legnagyobb, ha kiemeljük vár jellegét. 

A vár védelméhez szükséges fegyverzet beszerzésére és használatára is felhatalmazta a kiváltságlevél a várost. A kézi fegyvereket – puskát, pisztolyt, kardot és egyebet – a helyi kézművesek készítették vagy máshonnan vásárolták. Ágyút azonban Brassóban vagy Kolozsváron működő ágyúönto műhelyekben gyártattak. Egy ilyen ágyúbeszerzési akcióról is értesít Nagy Szabó Ferenc memoriáléjában. „Az elmúlt 1616-ik esztendőben – írja – küldtek vala töllem 12 mázsa rezet Brassóba, hogy egy tarackot öntessek belölle. Amelyet elsőbben amint csinálta vala, nem állá meg a próbát, hanem elszakada. Azután pedig újólag csinálá, és esmét engemet küldöttek vala utána, és ott esmét megpróbálám és elhozám. Die 22 Februarii jöttem haza vélle, és úgy adám kézbe.”36 Ugyancsak tőle értesülünk újabb ágyúk beszerzéséről is. „Azon esztendőben (vagyis 1617-ben) csinálták meg azt a két tarackot is – ágyát, szekerét – és minden módon megvasazák, amint mostan vagyon, annak is én viselém gondját. Melyet mikor elvégeztem volna, a piacra vonattam, és úgy lövék véllek, és a piacon hármat lőttem vélle, és úgy adtam kézbe; de az újra reá ültem vala, és úgy lőttem ki.”37

A tűzi fegyverek használatához szükséges puskapor előállítására is feljogosították a várost. De puskaporos malom létesítéséről vagy működtetéséről nincs tudomásunk. A levéltári források nem beszélnek róla. Feltételezzük, hogy külön malom létesítésére nem volt szükségük, hiszen ritkán került sor tényleges várvédelemre, amikor tűzfegyverek használatára kényszerültek. És az alkalomszerűen szükséges puskaport a kereskedőktől beszerezhették.

 

A város törvénykezési joga

Az 1616. évi kiváltságlevél negyedik pontja a város törvénykezési jogait illetően meghagyja és megerősíti a várost nemcsak az eddig bevett bíráskodási gyakorlatában, hanem szabadalmat ad mindazon helybenhagyott szokásokkal, törvényekkel, kiváltságokkal, zászlóval, pecséttel való élhetésre, amellyel a „szabad királyi és kolcsos” városok élnek.

A város fennebb említett törvénykezési jogainak megszerzése hosszú folyamat eredménye, amelyeket előbb íratlan szokásjogként gyakorolt, majd kiváltságlevelekkel is megerősíttetett, illetve kibővíttetett, majd a 17. század elejétől kezdődően „Leges seu Decreta” című szabályrendelet-kötetben megörökített.

A Székelyvásárhely nevet viselő vásároshely, piac- és vásártartási jogot szerezve, a 14. században vált mezővárossá. A mezővárosok, attól függően, hogy királyi, egyházi, földesúri birtokon vagy szabad területen létesültek, jogilag különböző fennhatóság alá tartoztak. Városunk, Székelyföld részeként, Marosszék fennhatósága alatt állott, és az adózást és egyéb szolgáltatásokat, valamint az igaz­gatási és jogszolgáltatási önkormányzatát illetően a székkel szemben alárendelt­ségi viszonyban volt.

A mezőváros idején a polgárok peres ügyeiket a választott elöljáróik előtt intézték. Erre utal egyébként a város első számú vezetőjének bíróként való megjelölése. De a városlakók pereit a bíró, illetve a mezővárosi tanács csak alapfokon intézhette. Fellebbviteli hatósága nem a vajda és később a fejedelem volt, hanem Marosszék. És csak onnan folyamodhattak tovább.

Elsősorban ettől a függőségtől igyekezett megszabadulni a város több mint egy évszázadon keresztül. A szék azonban nemcsak fellebbviteli fórum volt, hanem minduntalan beleszólt a város törvénykezésébe. A szék hatalmaskodása ellen, amint már az előbbiekben említettük, 1470-ben a város Mátyás királyhoz fordult, aki megtiltotta, hogy a mezőváros bírója által behajtott zálogot a szék ve­zetői elvegyék, és elrendelte, hogy Vásárhely lakóit peres ügyekben csak a városi bíró és esküdtek elé idézzék.  

A későbbiekben azonban a szék több alkalommal is megszegi a fennebb említett tiltást. 1481-ben Báthori István országbíró, erdélyi vajda és székely ispán figyelmeztetni kénytelen, hogy a várost régi szabadságában ne háborgassa.38 1485-ben ugyancsak ő megtiltja Marosszék­nek, hogy a vásárhelyi polgárok ügyében ítélkezzék, mert a régi szabadság- és szokásjog szerint a polgárok között támadt peres ügyekben a mezőváros jogosult dön­teni39. Egy 1487-ben folyó per kapcsán arról is tudomást szerezhettünk, hogy pe­res ügyek esetében a városiak ellen pert indító személy védőügyvédet csak a me­zőváros lakói közül választhatott40.

1507-ben a Székelyudvarhelyt tartott székelyek közgyűlése a székelyvásárhe­lyi polgárok örökösödési peres ügyeivel kapcsolatosan úgy dönt, hogy az oppidum régi törvénye és szabadsága értelmében azokat ne fellebbezzék Marosszék bíróságához, hanem a város ítéloszéke előtt intézzék41. 1557-ben Izabella királyné Gyulafehérvárról két bíráskodási hatáskörre vonatkozó rendeletet is kiadott. Az egyikben, az 1557. május 6-án közzétettben megerősíti a székely nemzetgyűlés 1507. február 1-i határozatát, amelynek értelmében Székelyvásárhely az örökösödési kérdésben saját maga intézkedhet, Marosszék közbeavatkozása nélkül42. A másikkal, amellyel tulajdonképpen megerősíti és kibővíti a város 1470-ben elnyert önkormányzati jo­gát, közli Erdély minden rendű és rangú tisztségviselőjével és lakójával, hogy a vásárhe­lyi lakosok elleni pereiket kötelesek az ottani bíró és esküdtek előtt lefolytatni43.

1560. november 21-én János Zsigmond, az egyházi perek kivételével, kivonja a várost az ország különböző bírói hatóságainak hatásköre alól, és felruházza a szabad királyi városok bíráskodási jogával. Ezután a városiak pereiket első- és másodfokon is saját bíróságuk előtt tárgyalhatják, és fellebbezéseiket egyenesen az uralkodóhoz intézhetik44. 

Ezután a szék a városban élo nemesek védelme ürügyén avatkozik a városi törvénykezésbe. 1578. július 11-i utasításában Báthori Kristóf kénytelen megtiltani Marosszéknek, hogy a városi lakosok és az ott élo nemesek közötti ügyekben ítélkezzen, mivel a város illetékes az ott élo nemesek ügyeiben is45.  1581. július 27-i utasításában Báthory Zsigmond kénytelen megerősíteni elődje rendelkezését, és újból nyomatékosítani, hogy a szék ne foglalkozzon a városi nemeseknek a várost és a városi lakosokat érinto ügyeivel. 46

Az 1560-as kiváltságlevél értelmében – a szék további próbálkozása ellenére – a város törvénykezési vonalon teljesen függetlenedik Marosszéktől, fellebbviteli fóruma a Királyi (Fejedelmi) Tábla lesz. 

(Folytatjuk)

 

34 Soós Zoltán: I. m. 105.

35 Uo. 105-106.

36 NAGY SZABÓ Memoriáléja, 208.

37 Uo. 

38 SzOkl. I. 235.

39 Uo. 254.

40 Ua. V. 26-28.

41 Uo. 38-41.

42 Mvhely város lt, Kiváltságlevelek, 12/1557. sz.

43 SZOkl. VIII. 290-291.

44 Mvhely város lt, Kiváltságlevelek, 16/1560. sz.

45 Uo. Acta Politica 26/1578. sz.

46 Uo. Acta Politica ad 26/1578. sz.