Marosvásárhelyi dilemma

Bár több név is felmerült, még nem született döntés az RMDSZ-en belül a 2012-es önkormányzati választás marosvásárhelyi polgármesterjelöltjét illetően. Dr. Vass Levente urológus főorvos egyike a lehetséges jelölteknek.

– Bár több név is felmerült, még nem született döntés az RMDSZ-en belül a 2012-es önkormányzati választás marosvásárhelyi polgármesterjelöltjét illetően. Dr. Vass Levente urológus főorvos egyike a lehetséges jelölteknek, akit a szövetség felső vezetése a polgármesteri székben szeretne látni, akiről az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) már nyilvánosan kijelentette, hogy saját jelöltjének tekinti. A Magyar Polgári Párt (MPP) legszívesebben pártsemleges személy mögé sorakozna fel, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete háttérinformációink szerint Csegzi Sándor alpolgármester jelölését támogatja. Ilyen helyzetben bizonyára nem könnyű döntenie. Vállalná-e a jelölést és milyen feltételekkel?

– Kijavítanám. A marosvásárhelyi RMDSZ, a körzetek még nem nyilatkoztak. Meg fogják ezt tenni azután, ami után lehetőségük lesz engem is megismerni. Ehhez joguk van. Én már régebben kijelentettem, hogy csak közös jelöltként szeretnék indulni Marosvásárhelyen, mert úgy gondolom, a marosvásárhelyi polgárokat nem szabad abba a nehéz helyzetbe hozni, hogy két magyar jelölt között kelljen választaniuk és ne tudják bátran fölvállalni az ő közös jelöltjüket. Úgy gondolom, a politikai szervezeteknek és a politikának az a feladata, hogy megmondják, ki az a jelölt, aki képes megnyerni a polgármesteri széket és elvezetni egy várost. A magyar szervezetek közös támogatása nagyon fontos, hiszen a marosvásárhelyiek közös jelöltet akarnak, és ezt a jogot nem szabad elvennünk tőlük, mert minden marosvásárhelyi tudja, hogy két jelölt közül magyar–magyar megméretkezés esetén egyiknek sincs esélye. Tudomásom szerint a marosvásárhelyi RMDSZ vezetősége, élén Csegzi Sándorral, nem kérdezte meg a körzeteket akkor, amikor elment legelőször az EMNT-vel – amely még nem bejegyzett párt – és az MPP-vel egyeztetni a marosvásárhelyi polgármesterjelöltről. Utólag tájékoztatták a körzeteket erről. Számomra nagyon furcsa, hogy a körzeti elnökök megkérdezése nélkül ma Marosvásárhelyen hogyan kerül jelöltállítási képbe az az ember, aki elmegy egyeztetni két másik párttal, ahelyett, hogy először a saját szervezetén belül megméretkezett volna. Úgy gondolom, a puska egy kicsit fordítva sült el számára, hiszen az RMDSZ és az EMNT számomra megtisztelő módon egyszerre kérdezett meg, hogy esetleges jelöltként elvállalom-e a megmérettetést.

– Miért vállalná el a jelölést?

– Ezt a kérdést feltettem magamnak többedszer, akkor is, amikor Cseke Attila lemondását követően megkérdeztek, nem vállalnám-e el az egészségügyi miniszteri állást. Mérlegelve a lehetőségeket, a szívem vágyát és azt, ami hozzám a legjobban illeszkedik, annak ellenére, hogy orvosként és egészségügyi menedzserként dolgozom már évek óta, úgy gondoltam, a polgármesteri tisztségre való jelölés a nagyobb kihívás. Sokkal nagyobb a tét, sokkal inkább a közösség hasznára lehet válni. Azt, hogy én leszek-e a jelölt, nem tudom, azonban ha jelölt leszek, tudom biztosan, mindent meg fogunk tenni azért, hogy a polgármesteri széket megnyerjük, és hogy változtassunk azon az irányvonalon és azon a sebességen, amellyel ma Marosvásárhely fejlődik. Egy politikusnak nem az a feladata, hogy folyamatosan azt bizonygassa, ő másodhegedűsként dolgozott, hanem az, hogy eredményeket produkáljon. Az emberek a politikától mint szakmától eredményeket várnak, eredmény kategóriákban értékelik a politikus munkásságát.

– Az elmúlt években felelős tisztségeket töltött be a Maros megyei sürgősségi klinikai kórház orvos-menedzsereként, a MOGYE-n tanársegédként, a Studium Alapítvány vezetőjeként, Cseke Attila egészségügyi miniszter tanácsadójaként. Önnek mégis azt róják fel, hogy túl fiatal, nincs kellő tapasztalata a közigazgatásban, nem eléggé közismert Marosvásárhelyen, sőt, még csak nem is marosvásárhelyi.

– Marosvásárhelyt tartom az én városomnak, hiszen éveken át itt éltem, és itt dolgozom jelenleg is, itt ismertem meg a feleségemet, itt születtek a gyerekeim. Úgy gondolom, az a tapasztalat, amit megszereztem önkéntesség alapján működtetett civil szervezetben, ahol a döntésekhez széles támogatást kell megszerezni, mind azt húzzák alá, hogy szervezeti vezetési tapasztalatom nagy. Nem volt mindig sikerem, azonban a sikertelenségekből is tanultam, talpra álltam és a velem együtt dolgozó csapatot is lelkesítettem. A mai világban ennek rendkívül jelentős ereje és értéke van, mert ma nagyon sok ember elvesztette a lelkesedését, azt várja, hogy valaki elöl álljon, példát mutasson, lelkesítsen. Az egészségügyi menedzseri képzésem, a kórházvezetői, a minisztériumi tapasztalatom számomra azt bizonyítja, hogy képes vagyok gyorsan megtalálni azokat a fogódzókat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egy jó tanácsosi csapattal elvezessünk egy várost.

– Egyesek korainak tartják az esélylatolgatást. Mit gondol, milyen esélye lenne megnyerni a polgármester-választást?

– Ha egy közös jelöltet sikerül a három szervezetnek állítania, ha ezt a jelöltet az egyházak, a civil szféra támogatják, akkor lehet nyerni. Nem kell esélyeket latolgatni, meg kell nyerni! A legfontosabb kérdés ebben az, hogy a jelölt képes legyen erre, hogy a marosvásárhelyiekben, akikben lankadni kezd a bizalom, föl tudjuk kelteni a hitet. Utána jön a munka nagyobb része, a város elvezetése. Bizonyítjuk majd mindazoknak, akik 11 éve vagy első-, vagy másodhegedűsként a városvezetésben voltak, hogy lehet másként is! Lehet kul-túrintézményeinket támogatni, lehet becsületes román és magyar költőknek is szobrot állítani Marosvásárhelyen, ha ez a prioritás. Föl lehet ébreszteni a helyiekben az érzést, amit tizenegy év alatt elfelejtettek velünk, hogy lehetséges civil szervezeteik támogatása, különféle, jó kezdeményezések felkarolása. Marosvásárhelynek szervesen kell együtt dolgoznia a megyével, a várost körülölelő községek polgármesteri hivatalaival, mert a város fenntartható fejlődésének és emberi utánpótlásának biztosítása, metropolis jellegű fejődése csak akkor lehetséges Kolozsvár árnyékában és Brassó veszélyeztetésében, ha együtt dolgozunk. Nem lehet Marosvásárhelyen kultúrintézményt vagy turizmust fejleszteni, ha nincs megyei szintű összefogás, és Maros megyét sem lehet fejleszteni a megfelelő sebességgel, ha Marosvásárhely folyamatosan kivonja magát ezekből a projektekből, ahogy az elmúlt években tette. Lehet, fiatalos, akár utópisztikus lelkesedést üzennek a szavaim, de konkrét tervekről is beszélhetünk majd a megfelelő időben. Lelkesedés nélkül nem lehet nyerni! Nem szabad magyar–román kérdéssé levinnünk ezt a harcot, hanem a város érdekeit figyelembe vevő közös megméretkezéssé kell alakítanunk.