Marosvásárhelyi fotósok képei Torontóban

Június 18-19-én a Torontói Magyar Napok keretében a Marx József Fotóklub kiállítását is sokan megtekintették. A rendezvény meghívottja volt dr. Bálint István, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatója, aki mindkét napon előadást tartott a megjelenteknek. 

A torontói Magyar Házban berendezett fényképkiállítás, mely folyamatosan látogatható, erdélyi tájak, szokások, vallási és kulturális értékek közvetítésére vállalkozott, kifejezve alkotói kreativitását, kifinomult látásmódját, művészi ráérzését. A művészfotók szerzői: Ábrám Zoltán, Bálint Zsigmond, Borbély Zoltán, Both Gyula, Fülöp Jenő, Gheorghiu Petru Alexandru, Incze István, Kerekes Péter Pál, Kertész Katalin, Kucsera Jenő, Plájás István, Szegedi Ferenc, Tordai Ede, Török Gáspár. 

A kiállítás kezdeményezője, Ábrám Zoltán ismertető sorai: „Múlt és jelen, ünnepi alkalmak és mindennapok, négy évszak fényei, különböző nemzedékek üzenetei elevenednek meg a fényképeken. Székely ruhás, imádkozó gyermekektől ráncos arcú idősekig, életvidám fiatalok portréin át. Lovas huszárok és gyalogos hagyományőrzők, népviseletbe öltözött »gyöngyszemek« és maskarás farsangolók teszik ünnepivé a látványt. Miközben láthatóvá válik a falusi idill, a tornácos házak környezete, a legelésző juhnyáj és az ökrös szekér. Feltűnnek a nemzeti jelképek, zászlók és színek, kokárda, fenyőággal és virággal borított ágyúcső, katonabakancsok, kengyelek, csákók, ködmönök. Megjelenik a friss kenyér hétköznapisága és megszegésének az ünnepi pillanata. A finom juhsajt (mellé gondoljuk az ordát is) és a mindennapi pityóka. Felsorakoznak a magyar, székely ember életének és munkájának olyan szimbólumai, mint a falvédő, a vetett ágy, a rokka, a bokály, a fakapu, a szőlőkarók, a nagybőgő és a brácsa. És a nélkülözhetetlen sudár fenyőfák. Erdély népeinek vallásosságát tükrözik a temetői ősi kősírok, az elő-előbukkanó keresztek, a magasba törő templomtorony, a pirosba öltözött szentély, az imafüzér mellett elmormolt Miatyánk. Így elevenedik meg Kalotaszeg, Torockó, a Székelykő, Bözödújfalu, Szentegyháza és még nagyon sok helyszín. Így lüktet Erdély, sokak számára a szülőföld, miközben a múlt tisztelete, a jelen valósága által biztat egy szebb jövőre”.