Marosvásárhelyi lesz a jövő motoros bajnoka?

A 9 éves marosvásárhelyi Váradi Zsolt 6 éves korától motorozik, a gyorsasági motorozás a hobbija. Az idén a magyarországi gyorsasági motoros versenyző, Talmácsi Gábor (2007-ben a MotoGP 125 köbcentiméteres kategóriájának világbajnoka) klubjánál, a Talmácsi Racingnél készült és szerzett tapasztalatot. Zsenge kora ellenére több versenyen vett részt (Track Day Transilvania Super Bikes, Motoros Mikulás-kupa stb.), viszont 2024-től a bukaresti Wizard Racing Sportklub színeiben fog versenyezni; a klubnál a versenyzés mellett oktatással is foglalkoznak. 

A gokarton át a gyorsasági motorokig

Zsolt édesapjától, a hajdani gokartos Váradi Csabától szerette meg a gokartot – amelyet a Marosvásárhelyi Gyermekek Házában művelt is egy ideig –, és a motorsportokat, ő vette neki az első játék-motorbiciklit, majd egy nagyobb, 80 kilométeres óránkénti sebességet elérő, 50 köbcentis, benzinest, de automata PV gyorsasági motorkerékpárt is, amelyen a fia jól megtanult motorozni. Az idén Magyarországon a 150-200 köbcentis Pit Bike váltós motorkerékpárokat is kipróbálta, amelyek végsebessége 120–130 kilométer/óra. 

– Zsolt először a Sziget utcai méntelep környékén, aztán az Egyesülés negyedbeli egykori fotópapírgyár szomszédságában ült motorra, majd a Ligetben is motorozott, jelenleg pedig a Transilvania Motor Ring pályán edz. Városunkban nem volt leigazolva mint gyorsasági motoros, mivel nem volt hová, ugyanis Romániában csupán mintegy hat hasonló korú gyermek űzi ezt a sportot, akik közül három a fővárosban él – mondotta Váradi Csaba. 

Egykori világbajnok segített a felkészülésben

Néhány hónapja, a világhálónak köszönhetően, a tehetséges és bátor fiúra felfigyelt a magyarországi Talmácsi Gábor egykori világbajnok gyorsasági motoros versenyző és csapatának tagjai is, majd egy közös felkészülést ajánlottak fel Zsoltnak, aki családjával a tavasz–ősz időszakban hét hónapot töltött Hernádon (Pest megye), Talmácsiék csapatának felkészülési központjában, a Talmácsi Racingnél. A felkészülési időszakról így vélekedett Váradi Csaba, Zsolt édesapja: 

– Hét hónapig Zsolti intenzív edzéseken vett részt a magyar csapatnál, ahol fiatal magyar tehetséges motorosok képzésével foglalkoznak. A stáb tagjai látták nagyfiunkban a képességet, az elszántságot és a tehetséget, ezért mindenben támogattak: motorosruhát, felszerelést, üzemanyagot biztosítottak, emellett Talmácsi Gábor egykori Honda gyermekversenymotorját és egy Yamahát is kölcsönadtak Zsoltnak, hogy eddzen vele. Hozzáértő edzők és szerelők figyelték a heti 3-4 edzést, amelyek naponta 9-19 óra között zajlottak. Zsolt mintegy 20 percet edzett, majd 20 percet pihent, mert megterhelő lett volna számára az intenzívebb edzésterv, emellett tornaedzéseken és fizikai felkészüléseken is részt vett. Székesfehérváron meglátogattuk a hajdani többszörös marosvásárhelyi gyorsasági motoros testvérpárt, Tóth Gyulát és Attilát, utóbbi édesapámmal dolgozott hajdanán. Időközben Zsoltot a kinntartózkodásunk hét hónapja alatt beírattuk az iskolába – tájékoztatott Váradi Csaba. 

Arra a kérdésre, hogy miért jöttek haza Magyarországról, és miért nem folytatták tovább ott a felkészülést, ezt mondta: 

– Mint köztudott, a motorsportok, a gyorsasági motorozás is nagyon költséges sportág, hiszen a motorkerékpárok, az alkatrészek, az üzemanyag, az olaj, felszerelés, a gumik, továbbá a versenyek és kiszállások sok pénzbe kerülnek. A magyar csapatnál egynapi edzés költségekkel együtt mintegy 25.000 forint, azaz egyheti edzésadag árával ott már egy használt és működőképes autót lehet venni. Emellett a lakcímkártyát nem tudtuk elintézni a hét hónap alatt, ezért úgy döntöttünk, hazaköltözünk, és Zsolt itthon folytatja a motorozást egy neves fővárosi klubnál. Lehetőség lett volna rá, hogy a magyar bajnokságban induljon, viszont az sok ügyintézéssel járt volna, emellett az anyagi része sem elhanyagolható – tájékoztatott az édesapa. 

Több anyagi támogatóra lenne szükség

– Van néhány lelkes és önzetlen anyagi támogatónk, de még szükségünk lenne anyagiakra. Bízunk benne, hogy még találunk támogatókat. Egykoron nekünk a szüleink nem engedték, hogy érvényesüljünk, engem nem engedtek, hogy motorozzak, mert féltettek, ezért a feleségemmel mindenben támogatni fogjuk gyerekeinket, bár mi is féltjük őket, mint bármely szülő. Ha csak arra gondolok, hogy külön motorokat vettünk cserealkatrésznek, hány éjjel javítottuk a feleségemmel a motorbiciklik karburátorját a konyhaasztalon, vagy cseréltük le éjszaka a gumikat a másnapi edzésre, versenyre, mivel esős lett az idő, az mindent elmond az elszántságunkról – mondta el Váradi Csaba.

– Zsolti átlaggyermek, ügyes, jó tanuló, nagyon szereti a matematikát, a zenét, ő is néz rajzfilmeket, mint bármelyik hasonló korú társa, habár vannak irigyei az iskolában, de ez őt nem érdekli. A kisebbik fiunk, Árpád 7 éves, nagyon szépen rajzol és fest, de reméljük, hogy idővel ő is megszereti a motorozást – fejezte be a beszélgetést a fiúk édesapja, aki büszke a fiaira, és Váradi Motors néven versenyzászlót is készített Zsoltinak.